Századok – 1918

Értekezések - SZENICZEY VILMA: Tessedik Sámuel közgazdasági törekvései s a szarvasi gyakorlati gazdasági iskola 257

280 SZENICZEY V. — TESSEDIK SÁMUEL KÖZGAZDASÁGI TÖREKVÉSEI. Ezernyolczszázhat után Tessedik visszavonult s működése »igazolásaképen« megírta önéletrajzát.1 Belefoglalta gyermekéveit, tanárait, utazásait. Leírta intézetét, sikereit, szenvedéseit. Megemlítette, hogy már kiskorában nagy hajlandóságot érzett a gazdasági dolgok iránt, de arról nem beszélt, hogy mért ment tulajdonképen lelkészi pályára. Talán azért, mert édesapja is pap volt, anyja ösztönözte, de még inkább mert őszintén vágyódott a kultura után, a mit szegény, árva fiú létére máskép bajosan ért volna el. Csábíthatta a protestáns theologusoknál szokásos külföldi utazás, a szabadság, hogy láthat, tapasztalhat, önálló lehet, mert már serdülő korában az volt legnagyobb öröme — írja önéletrajzában •—-, ha megfigyelhetett s önállóan gondolkodhatott. (Meg is látszik ez tanítási módszerén.) Már tanuló korában érdekelték a gazdasági kérdések — külföldi útján tervszerűen gyűjtötte idevágó tapasztalatait — s mégis csak mint meglett ember foglalkozhatott azzal, a mi legjobban érdekelte. De akkor egész energiáját arra fordította s szédületes tempóval dolgozott. Tanított az intézetében, ellátta annak igazgatói teendőit. Megfelelt lelkészi hivatalának. Ej jel tanult, folyton továbbképezte magát s e mellett ráért, hogy új intézményeken törje a fejét, templomot építtessen, a nélkül, hogy a híveket megterhelné s jövedelmező speculatiokkal pénzt szerezzen iskolája költségeinek fedezésére. Környezetét hasonló munkára tudta bírni. Felesége néhány növendék segítségével naponta háromszáz fát is beoltott. Nem ült tétlenül házánál a legkisebb gyerek sem, csak a ki beteg volt s talán ez az oka annak, hogy tizennyolcz gyermeke közül alig néhányat tudott felnevelni. (Ő ugyan azt állítja, hogy járványos betegségben pusztultak el.) De Tessedik hatalmas szervezete bírta ezt a tempót. Még tizenöt esztendővel élte túl intézete másodszori megszűnését, azzal a szilárd meggyőződéssel, hogy törekvéseinek sikertelensége nem rajta, hanem az emberek közönyösségén múlott. Szeniczey Vilma» 1 Német kézirata 1873-ban még Haan Lajos békéscsabai evang. lelkész birtokában volt. Eredeti kéziratból magyarra fordította és kiadta Zsilinszky Mihály 1873-ban Budapesten (Kilián nyomtatta.}.