Századok – 1918

Melléklet - Hellebrant Árpád: A magyar történeti irodalom 1917-ben 1–64

20 LA M PÉRT H GÉZA. valószínűleg virágjában volt az ősi, boldog jelszó : »Ráérünk !« Ha végül azt vizsgáljuk, hogy a magyar írásnak s a mi ezzel szinte egyet jelent, a magyar szellemű műveltségnek ezek az itt ismertetett első zsengéi kiknek a portáján hajtottak ki, a követkző névsort kapjuk : Corvin János, Csáky Benedek, Muronyi Vér András, Enyingi Török Imre, Albert apát, Bezerédy György, Kumlóssy Mihály, Szalkay László, Bökényi Pál, Drágffy János, Kesserű Mihály és Krisztina, Batthyány Ferencz, Szabó Imre, Sibrik Osvát, Petróczy Pál. A sor élén Mátyás király fia áll, utána a Hunyadi-ház több ismert híve (Csáky, Muronyi Vér, Enyingi Török, Bökényi, Drágffy, Batthyány), a kiknek vagy családjuknak csillaga együtt emelkedett a Hunyadiak csillagával és attól kapta fényét. De a többieknek is, a kik leveleikből következtetve, 1500—1526 között élhették férfikorukat, születésük és első neveltetésük körülbelül Mátyás király idejébe esik. Vájjon nem arra mutat-e ez, hogy a nagy renaissancekirály korában és körében az idegen nyelvek s az idegen jellegű humanista vándor-műveltség büszke virágai mellett a magyar nyelv s a törzsökös magyar szellemű műveltség bár szerényebb, de mélyen a magyar lélek talajában gyökerező hazai virágai is nyiladoztak. Talán épen annak a jobb sorsra hivatott, de balcsillagzat alatt született ifjúnak —• nemcsak Ugoletti Tádeus magister szorgalmas tanítványának, hanem még előbb Szilágyi Erzsébet kedves unokájának és neveltjének — gondozása és pártfogása mellett, a ki budavári külön1 kis udvarában bizonyára gyönyörű magyar álmokat szövöget vala a jövendőről s a ki a »Nos Joannes . . .« helyett ezt írta egyik levele homlokára : »Én ki vagyok János herczeg . . .« 2 * Visszatérve ezek után a szerény kísérletünk elején felvetett kérdésre, az eddig rendelkezésünkre álló adatok alapján arra így felelhetünk : 1 Csánki Dezső : I. Mátyás udvara. 26. 1. a Különben hogy magában a nagy királyi udvarban is, a csillogó idegen felszín alatt mindig ott dobogott a magyar szív és ott lüktetett a magyar érzés, arra a magyar énekmondók szereplésén kívül beszédes bizonyság, hogy Beatrix királyné is hamarosan megtanúlt és folyékonyan beszélt magyarul. Sőt arra is van adatunk, hogy az idegen diplomaták némelyike (Sebastian von Wallenrod) szintén jónak látta elsajátítani a magyar nyelvet. (Csánki : i. m. 84—85. és Fraknói : Mátyás király. 400. 1.)