Századok – 1918

Értekezések - MÁRKI SÁNDOR: Horváth Mihály - 231

242 MARKI SÁNDOR. — HORVÁTH MIHÁLY. világtörténelmi szempontokat nem hanyagolta el s művének talán legsikerültebb része annak fejtegetése, Géza korában a pápa és a császár versengése mennyiben mozdította elő Magyarország egyházi és politikai önállóságát. Elösmerték, hogy új adatokat is közölt s néhány hibás adatot megczáfolt, pl. Szilveszter bullája és Szent István okiratai kérdését nevezetesen tisztázta ;1 s ott is, a hol újat nem mond, vagy nem mondhat, >>a történelem népszerűsítésének nagymestere sok érdekes megjegyzést tett és tárgyát egész világosságában tüntette fel.« Nem olyan korszakalkotó és emlékezetes munka — a bíráló szerint —, mint a milyennek »némelyek meggondolatlanul hirdették«, de >>a mi a koszorúzott történetírónak — talán előrehaladott kora miatt — nem sikerült, e mű legalább ösztönt fog adni arra, hogy a beható tanulmányozásra méltó tárgygyal minél többen foglalkozzanak«. A bírálat hangja s az előrehaladt korra való gyengédtelen hivatkozás méltán bánthatta Horváthot, a ki különösen elnöki megnyitó beszédeiben most is annyi szellemi frisseséget tanúsított s gyöngélkedései mellett is ernyedetlenül dolgozott. De ez már utolsó munkája volt. Még abban az esztendőben (aug. 19.) elhúnyt. Márki Sándor. 1 így a Szilveszter-bulla egyes részeit betoldottaknak (152— 163. lap) ; a pannonhalmi stb. alapítóleveleket álműveknek (189—-207. 1.) tartotta. Nem hivatkozott Dudikra, a ki már 1876 szeptemberben beszélgetett vele a pannonhalmi alapítólevélről s nézeteit utóbb (1876 decz. 10.) írásban is közölte vele. (Nemz. Múzeum. Horváth-iratok, 60.) Felhítta figyelmét Mátyás Flóriánnak 1869-ben Asztrik-Anasztáz első esztergomi érsekről és Sz. István 1001. évi okleveléről írt tanulmányára azzal, hogy véleményében nem osztozik egészen ; mert az oklevél eredeti lehet, ha parallelája található is a történelemben. Horváthnak 1877 jan. 6.-i levelére jan. 11. válaszolva (u. o. 63. sz.) sajnálta, hogy fejtegetése nem elégítette ki. Az oklevelet a XII. századba már írása miatt sem merné tenni, A mint a Gesch. Mährens V. 146. lapján érintette, Morvaországban a XIII. században tömegesen gyártottak adományleveleket, de nem törődtek vele, hogy pl. a XI. század írásmódját utánozzák s a XI. századbeli okleveleket a XIII. században szokásos betűvetéssel írták. Pesten azt mondta neki, hogy ez az oklevél nem iooi-ben„ hanem néhány évvel később, körülbelül a bakonybéli oklevéllel egyidőben, tehát 1037-ben kelt, mit Szent István király monogrammja igazol. Figyelmeztette Horváthot, hogy a két oklevél eredetijét könnyen összehasonlíthatja ; ő, a maga részéről, úgy hitte, hogy ugyanegy a betüvetésök, tehát egy kézből származnak.