Századok – 1918

Melléklet - Hellebrant Árpád: A magyar történeti irodalom 1917-ben 1–64

A MAGYAR LEVÉLÍRÁS KEZDETE. 17 gató, vizslákkal, sólymokkal vadászgató, madarászgató lékai magyar úr, mialatt a török veszedelem árnyéka egyre komorabban vetődik a déli végekre és az elnyomott, kizsarolt, nyomorult parasztság kaszát fenve készülődik — Dózsa György táborába ! Az örök emberi sors és egy darab magyar kortörténet is tükröződik Bekény Pál pár sornyi levelében. Bekény uram hivatalos, udvari ember és mint ilyen elég jómódú s bizonyára tekintélyes ember is volt. Mátyás király alatt emelkedett fel, mint királyi sáfár (dispensator regius) és nemcsak a nagy királynak, hanem fiának, Corvin János herczegnek is kedvelt embere. Az előbbitől több adományt, az utóbbitól Almás vár várnagyi tisztét nyerte. De a hatalmas patrónus halálával, úgy látszik, az ő szerencsecsillaga is hanyatlásnak fordult. Megirigyelték és ráestek a nálánál hatalmasabbak : Bornemissza János királyi kincstárnok, majd II. Lajos király gyámja, azután Rattkay Benedek és Gersei Pethő Tamás, az egykorú oklevelek tanúsága szerint mind a kettő nagy »szerző« és perkeverő.1 Kifosztották vagyonából »minden marhájából«. Mint lapidáris rövidséggel maga mondja »király halála után veszte Bornemissza, herczeg halála után Pető Tamás és Ratkay Bencze . . .« Végül is »valami kelcség«-ért Bakócz érsekhez kellett könyörögnie az egykor tehetős úrnak, bár »váltiglen szégyenlette, de a szegénység és betegség ráhajtotta . . .« Ezzel szemben egy hatalmas és nagyrahivatott nemzetség szerencsecsillagának emelkedését látjuk Batthyány Ferencz odavetett pár sorában : »... az mi dolgunk, hála Istennek, jól vagyon . . .<< Egy másik magyar úr : Drágffy János, nagy szükségében, két vagy háromszáz forintot kér sürgősen jó atyjafiától : Károlyi Istvántól. — Szalkay László deák, Erdély és Máramaros kamaraispán a (a későbbi esztergomi érsek) pedig egy emberséges érzésről, szigorú jogérzetről, egyenes magyar lélekről tanúskodó erélyes hangú levélben ígéri Bánffy Ferencznek, hogy a rajta — az ő tudta és akarata nélkül — esett kárt megtéríti és egyben férfias önérzettel biztosítja barátját, hogy ő az, a kinek magát mondotta s a mi néven magát ajánlotta — »én a te kegyelmed barátja vagyok! « A szarvaskendi Sybrik-család egyik tagjának, »Sybrik Osvalth« uramnak leveléből szintén az önérzetében meg-1 Dr. Iványi Béla : Magyar Nyelv. I. 5. sz. és Dr. IUéssy János : A Mikófalvi Bekény-cs. története. 28—-30. 11. Századok. 1918. I—II. füze!. 2