Századok – 1918
Értekezések - MÁRKI SÁNDOR: Horváth Mihály - 231
Horváth Mihály. (П . közL> vége ) III. Utolsó művei. Szerencsére, a politika sohasem tudta elvonni Horváthot a történettudománytól, melyben több mint egy évtizeden át a nemzetnek általánosan elösmert vezére volt. Előtte és utána egy magyar sem érte el azt, hogy a nemzet történetét a legrégibb időktől csaknem a könyve megjelenése napjáig összefüggően megírja. Ezért lett a magyar historikusok maroknyi seregének vezére, a ki, Salamon Ferencz szerint,1 »valahol munkáról volt szó, azt látszott mondani fiatal társainak, a mit IV. Henrik a katonáinak : oda tartsatok, a hol az én fehér tollamat látjátok lengeni : ez a ti zászlótok !« A milanói Academia delle Scienzének maga írta,2 hogy megválasztását a hazája történetével való foglalkozásnak köszönte ; de úgy hitte, hogy ebben a választásban az olasz akadémia a nemzetek együvétartozásának nagy elvét követte ; hiszen minden népnek, minden kornak, története teljes és tökéletes fényben mutatja a haladás és civilisatio terén való közösséget. A Magyar Tudom. Akadémia 1869 április 17-én a nagyjutalmat Horváth nagy története új dolgozatának, mint egy egész élet tanulmányai fényes eredményének ítélte oda ; 3 1874 május 27-én pedig a nagyjutalmat, a Szilágyi Istvánféle díjjal együtt, megint megszavazta számára4 az új dolgozat, a Huszonöt év s a Függetlenségi Harcz összesen 14 kötetes második kiadásaiért, miket az Akadémia egy munkának : hazánk legterjedelmesebb és legteljesebb, alapos történetének ösmert el. Horváthot hazajövetele első éveiben ezen munkáinak 1 Emlékbeszédében, Akad. Évk. XVI. kötet VI. darabja, 35. 1. 2 1868 márczius 31. olaszul. M. Nemz. Múzeum Horváth-iratok, 101. Az eredetit Hampel Józsefné 1910 okt. egy comói anti-quariusnál vásárolta meg s adta a múzeumnak. 3 Századok, 1869. 263. 4 Jelentések a jutalmazásokról, III. jelentés ; és Századok, 1874. 436.
