Századok – 1918

Értekezések - GR. KLEBELSBERG KUNÓ: Elnöki megnyitóbeszéd 225

ELNÖKI MEGNYITÓBESZÉD. 229 i] yen—1526 óta nem lévén külön magyar diplomatia — egyetlen magyar (nem erdélyi) diplomatiai kútfőnknek tekinthető.« Károlyi szavaihoz nincs mit hozzáadnom, meggyőznek azok mindenkit arról, hogy ez iratok kiadásával egész új világosságot vethetünk a török hódítás korára. Az óriási anyagból Gévay Antal, a bécsi udvari levéltár tisztviselője a XIX. sz. első felében két kötetben és néhány füzetben közzétette e diplomatiai iratok legfontosabbjait 1526-tól 1541-ig. Aromán közoktatásügyi minisztérium megbízásából pedig Hurmuzaki és utódai publicálták azokat az adatokat, melyek uralkodóink konstantinápolyi képviselőinek jelentéseiben a két oláh tartományra és részben Erdélyre vonatkoznak. Károlyi Árpád azt javasolja, hogy egy újabb sorozatos kiadványt kezdjünk ott, a hol Gévay publicatiója megszűnik, 1542-vel s haladjunk a felszabadító török hadjáratok megkezdéséig, mint a mikor a fényes portával való diplomatiai összeköttetés jó időre megszakadt. Ennek a másfél századnak rengeteg anyagából szigorúan megválogatva öt vaskos (45—50 íves) kötetre valót lehetne közölni és egy pótkötetben lehetne hozni azután a Rákóczi-korra vonatkozó s a bujdosó fejedelem haláláig terjedő értékes adatokat. Károlyi emlékiratának végén kilátásba helyezi, hogy a meddig erői és viszonyai megengedik, maga is szívesen részt venne a szerkesztés munkájában. Uralkodóink konstantinápolyi diplomatiai képviselőinek jelentéseiben foglalt anyagot kiegészítenék Velencze bécsi követeinek folyó jelentései (dispacci), melyekből a bécsi állami levéltár szintén hatalmas sorozatot őriz. San Marco köztársaságának mindig jólértesült diplomatáit közelről érdekelte, mi történik a magyar-török végeken s erről kormányuknak rendszeresen beszámoltak. Ezeket a folyó jelentéseket a bécsi akadémia kiadta Rudolf uralkodásának kezdetéig, ott azonban a vállalatot abbahagyta, mert úgy találta, hogy az anyag inkább Magyarországot érdekli, mint Ausztriát. Miként Gévay művét, úgy fo'ytatnunk kellene hát a velenczei követek jelentéseinek kiadását is. Károlyi emlékiratának benyomása alatt hozzáláttam a publicatio biztosításához szükséges anyagi eszközök össze-