Századok – 1918

Melléklet - Hellebrant Árpád: A magyar történeti irodalom 1917-ben 1–64

12 LA M PÉRT H GÉZA. mat. Ámen. Ez levelet írám Nyéken, Szent Dorottya asszonyom nap után való kedden 1515. Kd szolgá(ló)ja írta.«1 Atyját különben a szövegben >>én szerető (vagy szerelmes) atyám« és »szerető atyám és jó uram« gyengéd és szeretetteljes megszólítással illeti s »Űr Istennek utánna — mondja — csak kegyelmedhez kell jelesben bíznom, mint én szerető uramhoz és atyámhoz . . .« Egyébként, a mennyire kivehető, különféle gazdasági és birtokügyekben kéri a levélíró, a ki a szülői háztól távol, valószínűen özvegyi sorban élt, atyja tanácsait és segítségét. Innen egészen 1523-ig nem ismerünk magyar levelet. Ebből az évből maradt ránk két rendkívül érdekes magyar írás : Kesserő Mihály boszniai püspök és húga, Krisztina úgynevezett >>békelevele«, a melynek alapján a két pörlekedő testvér nyilvánosan, Verbőczy István és több nemes úr jelenlétében békejobbot nyújtott egymásnak. A keret, melyben e két írás ránkmaradt, ilyenformán inkább közokirat ugyan, (latin bevezetéssel és Verbőczy szintén latin megerősítésével), de maguk a magyar nyilatkozatok annyira levél-jellegűek, hogy csak a szokásos záradék és kelet hiányzik a végükről. Nem lehetetlen, sőt a magunk részéről nagyon valószínűnek tartjuk, hogy ezeket a nyilatkozatokat a békülő felek előzetesen valóságos levél alakjában el is küldött ék egymásnak és csak azután foglaltatták — nagyobb bizonyosság okából — közokiratba. Epen ezért ezeket a különben is mindenképen felette becses írásokat szintén besorozzuk az első magyar levelek sorába s méltónak ítéljük arra, hogy itt szórói-szóra bemutassuk. Krisztina levele : »Jó uram és jó bátyám ! Az minémő per és indólat avagy szók mi közöttönk Uronk ő felsége előtt voltának, azokért értem, hogy te kegyelmednek én reám nehézsége vagyon. Én, az miképpen egyebektűi értettem vala, az képpen könyörgöttem vala uronknak őfelségének, hogy te kegyelmed felől én nékem törvént tétetne. De mostan értem, hogy te kegyelmed én nékem köteles nem volt, mint én előmbe adták vala. Azért kérem kegyelmedet, mint jó uramat és jó bátyámat, hogy én nékem megbocsássad, az mit ebből én reám nehezeitél és láss engemet jó szeretet vei, 1 Eredetije a báró Révay-cs. levéltárában Kisselmeczen. (Stjavnicska — Turócz m.) Innen közölte először Franki Vilmos (Századok : 1873 — 43. 1.). — Majd Deák Farkas : Magyar hölgyek levelei 1—2. 1. — A névtelen íróban a Révay-család valamelyik nőtagját, a későbbi szorgalmas levélírók : Révay Kata Szidónia és Révay Erzsébet elődjét sejtjük.