Századok – 1918

Történeti irodalom - Siklóssy László: Kuny Domokos egy budai keramikus a XVIII. században. Ism. Hóman Bálint 191

170 TÖRTÉNETI IRODALOM. 192 niális és nagyratörő Domokos (1754—1822), ki családi nevét már Кипупак írja, kivált a gyár vezetőségéből s nagyobbszabású vállalat megalapításához fogott. Az 1784. és 1785. évek fordulóján az új Krisztina-városrészben megalapította (az első óbudai és pesti selyemgyárakat nyomon követő) első budai gyárat. Vállalkozása kezdetben — a hivatalos körök akadékoskodása és a sok nehézség mellett is — nagy sikerrel járt. Az agyagáru terén régóta hírneves pesti piaczot teljesen meghódította a finomabb s nálunk addig gyéren szereplő edényekkel s hosszú küzdelem után megszerezte a királyi privilégiumot is gyárának. A budai gyárnak az akkori fogalmak szerint nagy üzeme volt s igen nagy számban kerültek ki belőle a Cuny-Kuny-család részvételével, illetőleg gyáraiban készült durlachi, holicsi és tatai edényekkel rokon gyártású, finom ízlésről tanúskodó majolika- és finom kőedények és Kunytól tökéletesített vörös márványfayence gyártmányok is. A napoleoni háborúk mozgalmas éveiben a szépen fejlődő ipartelep hanyatlásnak indult. Kuny — szerencsétlenségére — egy rendkívül becses, ón- és ólommentes mázat talált fel. Találmánya a háborúokozta ólom"hiányra való tekintettel, igen nagy jelentőségű volt s mégis ez okozta bukását. A hivatalos körök lassúsága és rosszindulata, az udvar támogatása daczára is, megnehezítette annak értékesítését s a pesti egyetem tudósainak kicsinyes és rosszindulatú szakvéleménye, mely Kuny mázát alaptalanul mérgesnek s így az egészségre károsnak nyilvánította, végleg tönkretette üzletét. Áruit, vagyonát zár alá helyezték s bár ő a magyar hatóságok rendeleteivel szemben fellebbezéssel élt, a gyár válságba jutott. Kuny bámulatos energiával küzdött a hivatalos körök nemtörődömsége és rosszindulata ellen és sikerült elérnie, hogy a bécsi szakértők véleménye alapján, melyben az egyetem szakértőit desavuálták, évek múlva igazságot kapott. Az erkölcsi elégtétel tehát megvolt, de vagyona közben elúszott, ingatlanait sorra elvesztette ; a szépen induló s derékban tört gyári üzem többé nem volt feltámasztható. Kuny felesége megélhetését úgy a hogy biztosítva, utolsó éveit Bécsben kérelmezéssel és nagyszabású tervek szövésével töltötte. De a szerencse végleg elfordult tőle, nagy pártfogójánál, I. Ferencz királynál is hiába kopogtatott anyagi támogatásért. 68 éves korában teljesen vagyontalanul, a császárváros egy közkórházában végezte életét az első budai gyár megalapítója, a magyar hatóságok nehézkes szervezetének és honfitársai gyanakvásának ártatlan áldozata. Ez a mozgalmas és részleteiben is rendkívül tanulságos életpálya érdekes fejezete legújabbkori gazdaságtörténetünknek •és a szerző nagyon hálás feladathoz fogott, mikor annak törté-