Századok – 1918

Történeti irodalom - Temperley; Harold W. V.: History of Serbia. Ism. Marczali Henrik 182

170 TÖRTÉNETI IRODALOM. 182 lett volna, t. i. Kreszimir és Szuronya ! Ez pedig képtelenség. Az, hogy a X—XI. században egy főúri személynek két neve volt, t. i. egy keresztény és egy nemzeti neve, általában tudott dolog, (pl. Vajk — István, Gyécse —Magnus a magyaroknál, Kreszimir — Péter, Szvinimir — Dömötör a horvátoknál), de hogy valakinek két nemzeti vagy, mondjuk, pogány neve lett volna, arra nincs példa. Ezzel aztán elesnek a szerző összes, e balvéleményéhez fűzött következtetései, kivált az, hogy III. Kreszimir Szent István királyunkhoz sógorságban állott volna (pedig talán az egész fejtegetésnek ez volt a titkos rúgója !). Volna még egypár megjegyzésem, de, azt hiszem, ennyi is nagyon elég abbeli állításom igazolására, hogy a horvát történetírókra is vonatkozik az, a mit Hunfalvy Pál az ábrándos magyar történetíróknak annyit emlegetett: »Sokat kell újra tanulnunk!« Elismerjük áisió szorgalmát, műve egyes fejezeteinek sikerült voltát, de műve mégis messze van attól a ponttól, hol a higgadtan ítélő és csak az igazat kereső ész megnyugszik. Mily álláspontot foglal el a szerző a magyar királysággal szemben, arról, ha Isten is úgy akarja, külön értekezésben fogok beszámolni. Dr. Karácsonyi János. Harold W. V. Temperley: History of Serbia. London, G. Bell and Sons. 1917. 8°, 359 1., három térképpel. A háború zűrzavaros, gyakran üres buborékként mocsárból felvetődő irodalmában mint biztos talajon nyugvó és termékeny sziget hat az olyan könyv, melyben megtaláljuk az embernek és historikusnak legbecsesebb tulajdonságát, az igazság szeretetét. Temperley eddig is megmutatta hivatottságát, különösen Canning Györgyről írt szép művével. Szerbiát pedig teljesen ismeri, bejárta minden irányban, vasúton, lóháton, gyalog, úgy hogy felfogását nemcsak írásból, könyvből merítette, hanem a földnek és népének beható ismeretéből is. Ismeri és felhasználja az irodalmat is, -és mit sajnos, most külön ki kell emelni, német és magyar szerzőket — köztük e sorok íróját — ép úgy figyelembe vesz és idéz, mint szerbeket és angolokat. így, ha nem is tökéletes, de becses és némely részében művészileg kidolgozott munkát alkotott, mely Angliában bizonyos tekintetben úttörő és megérdemli, hogy mi is foglalkozzunk vele. Kezdi az ős szláv törzsek ismertetésén, források alapján, aztán egyenként bemutatja a délszláv népeket, a horvátot, a bosnyákot és a szerbet. Elmondja mint jutott Bosznia részben, Horvátország teljesen magyar felsőség alá. »A magyarban nagy