Századok – 1918

Történeti irodalom - Šišić; Ferdinand: Geschichte der Kroaten. I. Bd. Ism. Karácsonyi János 176

170 TÖRTÉNETI IRODALOM. 177 E tagadhatatlanul érdekes múltú nemzet történetét adja elő a szerző 15 fejezetben. Előrebocsátja a kútforrások és a horvátok történetével foglalkozó írók ismertetését, a régi Horvátország és a középkori Szlavónia földrajzi helyzetét, a horvátok előtt ott lakó népek rövid történetét a római uralom térképével együtt s bejelenti, hogy az egész mü 4 kötetre fog terjedni. A 15 erre következő fejezetben a szerző nem csupán előadja mindazt, a mit a horvátok múltjáról megtudhatott, hanem a jegyzetekben többször meg is okolja részletesen a saját álláspontját egyik-másik vitás és nehezen megoldható kérdésben. Nagyon helyesen állapítja meg a III. fejezetben azt, hogy a horvátok nem Heraklius császár idejében (626 táján), hanem csak 803 táján tértek át a keresztény vallásra még pedig frank és friauli papok budítására. így váltak ki tulajdonkép a szerbek közül, így •csalatkoztak a nyugati kereszténységhez. A védőszentek, a keresztnevek, a legrégibb egyházak építésmódja elvitázhaatlanná teszik ezt. Szerencsés hozzávetése a szerzőnek az, hogy az a Koczil fejedelem, a kit a frankok 876 táján a tőlük elpártolt horvátok ellen küldöttek, nem lehet más, mint a Pannoniában lakó Pribina szláv fejedelem fia Koczil (95—97). Ügyesen egybeállítja a zárai Madius család nemzedékrendjét (207), nagy szorgalommal egybegyüjtötte az apuliai Amicus (Amigo) grófokra vonatkozó adatokat (273) ismerteti és térképen is bemutatja a X. századbeli Horvátország kiterjedését és városait (176—77). Világtörténeti szempontból iS nagyon érdekes az a kép, a melyet Szvinimir (a szerző szerint Zvonimir) horvát-dalmát király trónraléptéről, megkoronázásáról nyújt, mert ez legvilágosabban tünteti fel, hogyan gondolta VII. Gergely pápa és az ő udvara a keresztény államok szövetségét a pápa főhatósága alatt s mik lettek volna így a királyok kötelességei alattvalóik és a pápa, mint legfőbb döntő bíró iránt (281—90.) Ellenben nem tartom szerencsésnek azt az állítást, hogy a horvátok első, névleg ismert herczege valami Wiseslav volt 810 körül. E Wiseslav nevét egyedül a nonai keresztelőkút felírásáról ismerjük. De a ki tudja, hogy az idegen véső mily könnyen felcserélte a véséskor a W betűt az M-mel (csak meg kellett fordítani) arra a gondolatra jut, hogy Wissasclav helyett Missasclav olvasandó s így e herczeg egy személy a 835 körül uralkodott, oklevelekből is ismert Muisclav-val vagy Mislav-val. Ha pedig Wissesclav-ot Mislav-val egynek veszszük, akkor nincs semmi akadálya annak, hogy a horvát fejedelmek névsorát ne kezdjük azon Borná-val, a ki a 818—21 években a frankokkal együtt harczolt Ljudevit szávamenti szláv fejedelem ellen. E Századok. 1918. III—IV. füzet. 12