Századok – 1918

Történeti irodalom - Szekfü; Julius: Der Staat Ungarn. Ism. Domanovszky Sándor 169

170 TÖRTÉNETI IRODALOM. 169 magyarság geographiai meghatározottságában milyen külső erők közé került s ezek hogyan hatottak fejlődésére. Ez Szekfü művének két irányadó főszempontja, ezeket a tényezőket vizsgálja, így rajzolja meg, elvonatkozva a külső eseményektől és a személyiségek szereplésétől, a magyar nemzetnek rövidre fogott, de mégis monumentális »életrajzát«. A fejlődésre döntő jelentőségű körülmény a geographiai elhelyezkedés volt. A honfoglaló magyarság zöme a Dunántúlon és a Duna völgyén helyezkedett el, a mivel súlypontja a Nyugat tőszomszédságába került. Szent István fölismerte e helyzet követelményeit és levonta politikai consequentiáit. A kereszténység fölvételével s a nyugati monarchikus rend átültetésével az addig nomád magyar állam az európai, pontosabban szólva, a középeurópai kultúrához csatlakozott, a Nagy Károly birodalmának romjain fölépült római szent birodalommal, illetve annak alkatrészeivel került szorosabb politikai és gazdasági összeköttetésbe. A Kelettől a nyugati egyházhoz való csatlakozásával végkép elszakadt ; a Keletnek a görög egyház képviselte keresztény szelleme is reá nézve idegen maradt, s a mikor világrészünk szélső nyugati országaiban a fejlődés a középeurópaitól eltérő utakra tért, ámbár a szorosabb kapcsolatok sem hiányzottak, a magyarság mégis közvetlen szomszédainak hatása alatt maradt. Mint ék az őt környező szlávság tömegében, ez az ék Közép-Európára támaszkodott. Ezt védte az előretörő bessenyők, kunok, tatárok, majd az oszmanli törökök ellen is. E küzdelmekben valósággal összeforrott Közép-Európával s különösen a törökkel szemben történtek kísérletek, hogy e kapcsolatot még szorosabbá tegyék. Mátyás király ezt magyar fennhatóság alatt akarta elérni, halála után azonban a német részről tett kísérletek juttatták diadalra ezt az eszmét. Ennek a kapcsolatnak azonban két nagy krisise volt : I. Ferdinánd és I. Lipót idejében. Az ország három részre osztásával annak legjelentékenyebb és legtermékenyebb része elszakadt Közép-Európától, török területté lett. A következő százötven esztendőn át politikailag legnevezetesebb része : Erdély, török fönnhatóság alá került és formálisán csak egy keskeny félholdalakú földcsík maradt Ferdinánd uralma alatt szorosabb kapcsolatban Közép-Európával. De kulturális téren még a török hódítás sem tudta meglazítani a régi kötelékeket. Erdély sohasem szolgált török érdeket, hanem a magyarság érdekeit, fejedelmei mindig a legszorosabb kulturális és politikai kapcsolatot tartották fönn a Nyugattal. Még a török terület nyomorgó parasztsága is faji alapon elzárkózott a hódítók előtt és megvédelmezte saját világfölfogását, erkölcseit és érzelemvilágát. A magyarság tehát régi