Századok – 1918
Értekezések - HÓMAN BÁLINT: Adalék X–XI. századi pénztörténetünkhöz 161
ADALÉK X-XI. SZÁZADI PÉNZTÖRTÉNETÜNKHÖZ. 167 korú nyugati áraknál, de irreálisaknak — az ország gazdasági színvonalát figyelembevéve — épen nem mondhatók. Az afrikai kereskedő mégis méltán emelte ki azok rendkívüli alacsonyságát, mert Keleten — a mennyire az ismert adatokból megállapítható — ez időben igen nagy volt az élelmiczikkek ára. Egyptomban és Mezopotámiában, hol a IX. század végén még 1.81—3.62 franc 1 q gabona, a X—XI. században már 12—54 franc közt ingadozik, sőt drágaság idején 108 francra is felemelkedett. 1 Más arab tartományokban a X. században 1 keurr (= kb 15, más mértékrendszerben 23 q) gabona rendes ára 33 aranydinár (= 500 dirhem à 15) körül volt. 2 1 q ára tehát 1.4 (2.2) dinár, vagyis kb 20 (31.50) К volt. A nagy drágaságok idején azonban i keurr gabonát 210, 316, 800, sőt 1200 dinárért árusítottak, tehát i q gabona ára 9, 13, 35, sőt 52 (a 15 q-ás keurrel számítva : 14, 21, 23 és 80) dinárra is felemelkedett 3 a mi — a mai viszonyokhoz mérten is horribilis — 129—748 K-ás árnak felel meg ! A tyúk ára а XI. sz. elején, éhínség idején, 30 dirhemig (kb 80 cseh dénár) szökött.4 A keleti árviszonyokhoz szokott Ábrahám tehát méltán csodálkozhatott a csehországi és más szlávföldi piaczi árak rendkívüli alacsonyságán ! Gazdaságtörténeti szempontból fontos még Ábrahámnak az az értesítése, hogy Prágában már а X. században árultak aranyat és ezüstöt. Ez megerősíti a csehországi bányászat régiségét vitató s újabban több oldalról kétségbevont álláspontot. Rendkívül becses a csehek terménypénzéről, a vászonkendőcskékről, adott leírás, melyeknek — Ábrahám szerint — szilárdan megállapított árfolyamértéke (1/1 0 dénár) volt,® tehát a mi tinópénzünkhöz s a keleti és délszlávok nyestbőrpénzéhez hasonlóan valódi forgalmi pénzül szolgáltak.® Ábrahám feljegyzései mindenesetre értékes következtetéseket tesznek lehetővé a magyar pénz- és ártörténet kutatójának. Csak azt sajnálhatjuk, hogy nem jegyezte fel a vásári árúk közt említett rabszolgák, lovak és más czikkek árait. Hóman Bálint. 1 Sauvaire id. h. S. VIII. T. 10. 1887. 207., 211 1. a U. o. 224—225. 1. 3 U. o. 222—227. 1. 4 U. o. 227. 1. Meg kell jegyeznem, hogy a fenti átszámítások csak hozzávetőleges számítások s azt is, hogy az ismert keleti áradatok többnyire drágaságok idejéből származnak. 5 Westberg id. m. 54. 1. 6 Ebbeli adatait már De Goeje s az ő nyomán Lusfihin (Allgem. Münzkunde und Geldgeschichte.) is értékük szerint méltatták.
