Századok – 1918

Értekezések - HÓMAN BÁLINT: Adalék X–XI. századi pénztörténetünkhöz 161

ADALÉK X—XI. SZÁZADI PÉNZTÖRTÉNETÜNKHÖZ. 163 zik. 1

Kétséges azonban a mellette álló jelző (mrktijja) olvasása. De Goeje a gr. Landberg-codex egyik variansára támaszkodva, szövegcorrectióval bbzntijja«-nak olvasta és »byzánczi mithkálok«-x\íik fordítja.2

Westberg evvel szemben — se felfogás éleselméjűségét utóbb De Goeje is elismerte3 — a latin mercatus-ból származó kölcsönszónak tartja (merkatijje) s értelmét »kereskedelmi« vagy »forgalmi« (»gangbare«) szóval fordítja.4 Bár a következő megállapításokat a »byzánczi« olvasás nyomatékkal támogatná, Westberg meggyőző bizonyítását el kell fogadnunk s a kérdéses helyet »forgalmi mithkálok«-nak kell fordítanunk. Az a kérdés már most, miféle pénz volt ez a mithkál, a X. századi magyarok, magyar földről jött muzulmánok és zsidók fizetési eszköze ? De Goeje — minden indokolás nélkül — valószínűnek mondja, hogy ezüstpénz volt.5 Pedig ezt valószínűnek épenséggel nem tarthatjuk. A mithkál alatt u. is az arab források sohasem értenek ezüstpénzt. A mithkál6

(mitszkál ; többese : methikál vagy mathakil) arab súlymérték, mely finomabb árúk mérésére — kb, 4.5 g súlyban — Észak-Afrikában, Algírban, Tripoliszban, ma is használatos. A középkorban főleg aranymérésnél használták. Törvényes súlya 4.414 g volt.7 Az arab kalifák és más muzulmán fejedelmek a VII. század vége óta verettek arany- és ezüstpénzt. Ezüstpénzük a perzsa ezüstpénzek mintájára vert 7/1

0

mithkál súlyú dirhem volt. Aranypénzt a 4.4—4.5 g-os byzánczi aranysolidus mintájára vertek. Neve dinár, súlya pontosan 1 mithkál (4.414 g). Ezért a közbeszédben s az irodalomban egyszerűen mithkál-nak is nevezték az aranydinárt.8 Számtalan VII—XIII. századi for-1 Westberg közli a szó arab alakját is, melyet dr. Osztern Salamon úr kérésemre elolvasott és szintén »methikal«-nak olvasta. 2 Id. m. 196. 1. és Bemerkungen. (Westberg id. m. 155. 1.) 3 Bemerkungen. (Westberg. 155. 1.) 4 Id. m. 19—20. 1. — A fordításban mégis a byzánczi jelzőt használja (53. és 55. I.) és saját magyarázatát csak jegyzetben adja. 5 Id. h. 196. 1. >>waarschijnlik zilverstucken«. 6 A th kiejtése az angol th-nak felel meg. 7 Sauvaire : Matériaux . . . etc. (Journal asiatique. Série VIII. T. 3. Paris, 1884. 368—371. 1. T. 4. 1884. 275—280. 1. T. 5. 1885. 501. 1. A mithkál fogalmát illető kutatásaimban Goldziher Ignácz egyetemi tanár úr volt szíves becses útmutatásokkal támogatni, miért is ez úton mondok hálás köszönetet. 8 »100 denarii sive mithcal« ; >>mithcal sive denarium drachmis decern aestimatum fuisse«. Tychsen Th. C. : Commentatio de rei numariae apud Arabes origine et progressu. (Commentationes Soc. 11*