Századok – 1918
Értekezések - FRAKNÓI VILMOS: Küzdelem a nemzeti királyságért 142
KÜZDELEM A NEMZETI KIRÁLYSÁGÉRT 1505-BEN. 151 Ezen politikai természetű végzések mellett az országgyűlés a királyi kegyúri jog gyakorlására és a törvénykezési eljárásra vonatkozó határozatokat is alkotott.1 Egyúttal adót szavazott meg és pedig nemcsak a király részére minden jobbágytelek után fél forintot, hanem Werbőczi javára is két dénárt.2 Ez az első eset, a mikor magánszemély nemzeti ajándékban részesül, a melvlyel vezérének ismeri el a nemzet és a nemzeti czélok érdekében kifejtett tevékenységét jutalmazza. Ezt a végzések hiányosan fönntartott szövege nem világítja meg eléggé. A király választási jognak nemzeti király megválasztása érdekében történt korlátozása csak azon egyetlen esetről szól, ha Ulászló fiörökös hátrahagyása nélkül talál elhalni ; de kétségtelen, hogy a végzés mindazon esetekről rendelkezett, a mikor jövendőben a királyi családnak fiágon magvaszakad ; így tehát idegen uralkodóházak sarjait a magyar tróntól örökre távoltartani volt föladata.3 Figyelemreméltó, hogy a végzésnek egy mellékmondata, nem pedig külön czikkely állapítja meg azt, hogy Ulászlót, ha fiörököst hagy hátra, ez követi a trónon; a mely eljárást már korábban követték a Frigyes császárral 1463 és 1491-ben létrejött békekötések megalkotói is. A köznemesség tehát a fiágon való trónöröklés jogát az alkotmánynak a köztudatban élő alapelve gyanánt fogadta el ; noha ily módon Zápolyai János trónra jutásának valószínűségét csökkentette. Magatartására az opportunitás sugallatai kétségkívül befolyást gyakoroltak, mert csak ily módon biztosíthatta végzésének törvényerejére emelkedését. Egyébiránt vezérei meg voltak győződve a felől, hogy Ulászlónak nem fog többé gye meke születni. A törvény, mely Ulászló netán születendő fiának trónöröklési jogát elismeri, életben levő leányáról oly intézkedéseket tesz, melyek a trónöröklésből való kizárását föltételezik ; igy tehát azon közjogi fölfogással, mely Nagy Lajos és 1 A velenczei kivonat szerint határoztatott, hogy a király egyházi javadalmakat csak magyaroknak adományozhat. Az 1507-ik évi országgyűlés végzeménye hivatkozik az 1505-ik évi végzésre, a mely szerint az illetékes bíróság által hozott ítélet késedelem nélkül foganatosítandó. Kovachich. Supplementum. II. 337. 2 Ezt Nográdmegye számadásaiból tudjuk. A budapesti egyetemi könyvtárban. 3 Ezt az országgyűlésen létrejött szövetség alább tárgyalandó okirata kétségtelenné teszi, mert a szövetségben megállapított kötelezettség az országgyűlésen alkotott végzéssel szükségképen azonos volt.
