Századok – 1918

Értekezések - MÁRKI SÁNDOR: Horváth Mihály - 113

HORVÁTH MIHÁLY. 135 1871 augusztus végén 1

a meghívást több oknál fogva, de már azért sem fogadta el, mert épen ezen gyűlés idejére várta a szegediek meghívását a főreáliskola alapköve letételének ünnepére ; de levelet küldött vele Haynald érsekhez és kíváncsian várta látogatása eredményét. A jeles botanicus többé nem is érdeklődött Horváthnál egyéb, mint az iránt, hogy valóban Vicus alba-e az az élősdi növény, a mit ő a szobránczi fürdő közelében a kocsiról látott. Horváth egy botanicus orvossal a helyszínén megállapította, hogy a fatörzseken levő fehér gombát vagy a közönséges mohát nézhette Vicus albának.2 Novemberben Horváth újból megkérte Haynald érseket, hogy körvonalazza álláspontját a csalhatatlanság kérdésében. Haynald röviden és tisztán felelt.3

Zsinati magaviselete ismeretes, mint az, hogy Isten előtt megfontolt okoknál fogva a legújabb időkig hozzájárulását a zsinat határozataihoz Rómába be nem jelentette. De most már az egész világ püspöki kara, vagyis az egész tanítóegyház elfogadta és tanítja a vatikáni zsinat dogmáit. A még nem nyilatkozott 4—5, legfeljebb 10 püspök eltérő nézete sem rontja meg a többinek positiv kijelentésében mutatkozó »morális unanimitas«-t. Ôk, a kisebbség tagjai, Rómában mindig azt sürgették és követelték, hogy ne egyszerű többséggel, hanem az egész püspöki kar egyetértésével döntsék el a hit dolgait. Ez a katholikus hitszabály : »quod ab omnibus«. De ez most már utólag megtörtént ;• a katholikusnak tehát egyetlen kötelessége, hogy alávesse magát. A mindenkor egyéni jelentőségű s nyomatékú tudomány ellenzése nem ronthatja meg az egyházi tekintély döntő hatalmát. Nekik sem marad tehát egyéb hátra, mint alávetni magukat, vagy az egyházból kiválni. A történet is tanúsítja, hogy kezdetükkor és lefolyásuk alatt általánosan kötelezőkül nem tekintett zsinatoknak határozatai később az egész egyház tanítókaránál elfogadást nyervén, általános zsinati határozatok erejére emelkedtek ; csak az ötödik oecumenicumot említette példaképen. A tárgy bővebb kifejtését akkorra hagyta, mikor Pesten találkozni fognak ; de remélte, egyetért vele Horváth, hogy nem tehette sem ő, sem más katholikus azt, a mit Michaelis tanár kettőjöktől kívánt. 1 Levele 1871 augusztus 30. Szobránczról Toldyhoz. Akad. TLT. LIII. 134. 2 U. a. levelében. 3 1871 november 19. Nemz. Múzeum, Horváth-iratok, 42. (Az idézet — fontosságánál fogva — szószerint van.)