Századok – 1918

Értekezések - MÁRKI SÁNDOR: Horváth Mihály - 113

HORVÁTH MIHÁLY. 131 megírassa rajta Révai Miklós életének és munkáinak kritikai méltatását ; s két jeles munka : a pályanyertes Bánóczi és a megdicsért Csaplár Benedek Révaija igazolta, mennyire igazsága volt, mikor ezt a műfajt lebecsültetni nem engedte. II. Horváth egyházi és tanügyi politikája. (1868—1878.) Nagy feltűnést keltett Horváth Mihálynak 1868-ban, a Kossuth leveleire adott válaszszal egyidőben Williams Roger-ről, a »szabad egyház a szabad államban« elv megteremtőjéről és megtestesítőjéről írt tanulmánya.1

Lelkesedett ezért az amerikai telepesért, a kinél tisztábban még talán senki sem valósította meg a népfölség és a demokratia elvét ; s a ki szabályokat csak a polgári életre alkotott, de a lelkiösmeretet nem szorította paragraphusok közé. Tetszett neki a salemi bujdosó pap, ki Providence és Rhode Island állami szervezésében a legteljesebb szabadságot biztosította a polgároknak ; és megakadályozta, hogy az állam az egyházon gyámkodjék, ügyeibe minden lépten-nyomon beavatkozzék. Kimutatta, hogy a »szabad egyház a szabad államban« tételét nem Montalembert állította fel először s talán ehhez hasonlóan tiltakozott volna, hogy azt abban az értelemben vegyék, a mint Cavour vette, s politikai tanítványai épen most kezdték alkalmazni, mikor Olaszországban az egyházi állam napjai már meg voltak számlálva. De ha egyházi körökben az elvet már Montalembert fejtegetései alapján aggodalommal fogadták,2 nem tetszett az Horváth angol-amerikai példájában sem s a felelet, bár az ő említése nélkül, az lett reá,3 hogy alakulásakor nem az állam fogadta magába az egyházat, hanem az egyház az államot ; az egyház szabadsága pedig egyszerűen abban áll, hogy meghagyják saját jogkörét, melyen belül szabadon és függetlenül rendelkezhetik, működhetik s elveit, nézeteit alkalmazhatja, a nélkül hogy az állam ebben gátolná. Azonban egyik paptársa épen arra buzdította Horváthot,4 vegye rá Eötvöst, hogy ezentúl az állam fizesse leghívebb szolgáit : a papokat s tanítókat és ragadja ki őket mostani lealacsonyított helyzetükből. Ennek kieszközléséért Horváthot százezrek hálája venné körül ; a közügy pedig, különösen a nevelés ügye, ezen nyomás alól felmentve, nagy és új lendületet nyerne. Minthogy 1 Pest, 1868. 8r. 96 lap. Különnyomata a Budapesti Szemléből. 2 Pl. Religio, 1871. 26—27. és 51. sz. 3 U. o. 51. sz. 403. 1. 4 Körrey 1868 május 13. Horváth L. gyűjt. 9*