Századok – 1918

Értekezések - MÁRKI SÁNDOR: Horváth Mihály - 113

Horváth Mihály. (I. közlemény. József Ferencz főhcrczeg sürgetése szerint meg kell adni a történeti tudományoknak azt a szervezetet, a melyre szükségünk van, ha méltók akarunk maradni Horváth Mihály s más jeles történetírók hagyományaihoz. Ehhez a szervezethez tartozik, hogy a magyar történelem művelői és barátai alaposan megismerkedjenek egy-egy magyar historikussal, ki nemzetét ilyen drága hagyományhoz juttatta. A Magyar Történelmi Társulat, mely a mult esztendőben bevégezte munkásságának első félszázadát, rövid emlékbeszéd helyett azért hódol most egész könyvvel alapítója, Horváth Mihály, emlékezetének, hogy kegyeletét lerója a legnagyobb magyar történelem megírója iránt és ne általános vonásokban tüntesse föl, hanem a legkisebb részletekben is megmutassa, hogy nincs az életnek oly viszontagsága, mely a valódi történettudóst hivatásától, az igazság kutatásától eltéríthetné. Mindazok után, a miket műveiből és életéből a Társulat megbízása következtében általam megírt könyv alapján megismertünk, az eddiginél is nagyobb kegyelettel kell gondolnunk arra a magyar történetíróra, ki először világított reá, nemzetünk mindenkor mi részt vett Európa művelődésének s különösen a XIX. század rohamos alkotásainak történetében. Hódolatunk nem az egyetlen magyar forradalmi kultuszminiszternek, hanem annak a koszorús történetírónak szól, ki az eszményiségbe vetett hitet történetírásunkban kiirthatatlanul meggyökereztette. Emlékezete idővel halaványulhat, de ennek a hitnek kivesznie nem szabad. Mert ez a hit és a szorgalmas munka tartja fenn a szabad Magyarországot ; és — Horváth Mihály példájára — minden magyar historikusnak továbbra is ezt a hitet, ezt a munkaszeretetet kell erősítnie olvasói, tanítványai szívében. Horváth Mihály történetírói munkásságának, a hogy a Történelmi Társulatban Fraknói Vilmos mondta,1

voltak 1 Emlékbeszéd a Magyar Történelmi Társulatban, 1879 márczius 6., 39—40. 1. Századok. 1918. 1H-IV. füzet. 8