Századok – 1918

Történeti irodalom - Folyóiratszemle - Uránia - 105

TÖRTÉNETI IRODALOM. 115 igényei történeti tévedéseken és hamisítványokon alapulnak. — Sipos István Bossányi Árpád : Regesta supplicationum cz. nagy­szabású okmánytárának I. kötetét ismerteti. 6. sz. Karácsonyi János Juhász Kálmán : St. Koloman, der einstige Schutzpatron Niederösterreichs cz. könyvét ismerteti. Sz. Kál­mánt egyes német történetírók szerint a magyarok ölték meg, de a szerző kimutatta, hogy az osztrákok gyilkolták meg, mert lengyel kémnek nézték. 7. sz. Pompéry Aurél : A földesúri jog és az ellenreformatio. Azon elveket ismerteti, melyek szerint a katholikusok (király, főpapok, világi rendek) az ellenreformatio korában földesúri jogaikat a vallás terén gyakorolták. 9. sz. Pompéry Aurél : A főpapok rendjének ellenmondása 1608-ban. A protestánsok az 1608-tól 1691-ig tartó vallásügyi vitában az 1606-ik évi bécsi békét a katholikusok és a protestánsok közös meg­egyezése nélkül meg nem változtatható, kétoldalú szerződésnek vallották, melyet az 1608. évi országgyűlés törvénybe is iktatott, viszont a katholikusok a bécsi béke és az 1608-iki törvények vallás­ügyi intézkedéseit érvénytelennek tekintették. Álláspontjukat azzal okolták meg, hogy a bécsi béke az országra, katholikusokra nézve jogi érvénynyel nem bír, mert azt csak a király, nem pedig az ország kötötte Bocskayval. Törvényerővel csak annyiban kötelezheti a katholikusokat, a mennyiben az országgyűlés elfogadta és törvénybe iktatta. A béke vallásügyi intézkedéseinek törvénybeiktatása érvény­telen, mert ezeknek az ország első rendje, a főpapi rend ünnepélye­sen ellentmond, már pedig a Hármaskönyv szerint csak az válhatik törvénynyé, a mihez az ország mind a négy rendje egyhangú meg­egyezéssel hozzájárul. Ismerteti Pázmány és Bársony György (a Veritas toti mundo declarata szerzője) felfogását, a kik nem az összes alkotmánybiztosítékok, hanem csak a vallásügyi törvények érvénytelenségét vallották. A régi protestáns írók és vallásügyi politikusok kétségbevonták a pozsonyi káptalan előtt tett ellen­mondás jogi érvényét, sőt annak megtörténtét is tagadták, a szerző azonban komoly érvekkel bizonyítja az ellenmondás hitelességét. Protestáns Szemle. 1917. 7—8. füzet. Haller Jenő : Adatok a mura­közi reformáczió történetéhez. Vynkovich Benedek, 1637-től zágrábi püspök, szerepét írja le az ellenreformatiós mozgalom megindításában s ismerteti e helyen a XVII. századbeli közviszonyokat. A tanulmány függelékében néhány Luther alakjához fűződő szlovén-horvát monda van közölve. — Thury Etele :• Dévay Bíró Mátyás haláláról. Fel­sorolja azokat a történeti adatokat, melyekből megállapítja, hogy Dévay Biró Mátyás, az első magyar reformátor 1545 június 12. előtt már meghalt, de nem Debreczenben, miként azt eddig tartottuk, ha­nem külföldön, Szászországban vagy Helvétiában. Temesvári Hirlap. 1917. 210. sz. Polgár István : Napoleon mint cenzor. Napoleon érzékeny és féltékeny volt túltengő hatalmára és nem tűrt meg semmi bírálatot. Rengeteg elfoglaltsága mellett is szi­gorúan figyelt a sajtó, az irodalom és színpad minden jelenségére és a bemutatott kéziratokból irgalmatlanul törölt minden sort, melyben személyére vagy politikájára czélzást vélt felfedezni. — 218. sz. Kaffka Margit : Temesvárról. A város múltjára vonatkozó adatok. 221—222. sz. Prepeliczay Eleödné : Temesvár múltjából. (Losonczy.) Temesvár hős védőjéről, Losonczy Istvánról közöl adatokat. Uránia. 1917. 9. sz. Dékáni Kálmán : Magyarok a Szentföldön. A mai palesztinai harczok kapcsán föleleveníti Szent István jeru-

Next

/
Thumbnails
Contents