Századok – 1918

Melléklet - Hellebrant Árpád: A magyar történeti irodalom 1917-ben 1–64

A magyar levélírás kezdete. Vájjon ki és mikor írta az első magyar levelet? Erre a kérdésre, így feltéve, ma már teljes lehetetlenség lenne megfelelni. De még akkor is nagy nehézségekbe ütközik a válaszadás, ha széles általánosságban csak úgy állítjuk fel a kérdést, hogy — mikor kezdtek először magyar leveleket írni, vagyis : mely korba nyúlik vissza a magyar levélírás kezdete ? Magyar levél alatt olyan levelet értünk itt, a melyet magyar ember ír magyar nyelven és küld el valakinek, a kinek számára valami fontos, legalább a maga szempontjából fontos, mondanivalója van, a mit nem tud vagy nem akar elmondani közvetetlen élő szóval vagy közvetve szóbeli üzenettel, hanem írásba foglalva juttat el az illetőhöz. Az ilyen levelet, megkülönböztetésül főkép az oklevéltől (diploma), a hivatalos levéltől vagy közokirat jellegű egyéb írásoktól, magánlevélnek, latinos kifejezéssel missilisnek nevezzük. Döbrentei »küldött levél«-nek nevezte.1 Ilyen magyar levelet természetesen csak abban a korban írhatott a magyar ember, a melyikben már tudott magyarul írni. És itt magától felbukkan a második, azaz voltaképen az első kérdés : mikor tanult meg magyarul írni a magyar ember ? Valószínű, hogy őseink már a honfoglalás idején is ösmertek és használtak valami keleti eredetű, fába vésett rovásírást, melyet a székelyek később is megőriztek. Am, hogy ilyen írással az ősmagyarok, Árpád és a vezérek pogány hadi népe — fapálczikákra, faháncsokra, esetleg kőlapokra rovott — leveleket küldözgettek volna egymásnak, az már kevésbbé valószínű. Ők közvetlen szóbeli összeköttetésben voltak egymással. Az atyafiság, sógorság, a mely körben a levelezés — főképen primitív társadalmi viszonyok között — a dolog természeténél fogva először megindul, 1 Régi Magyar Nyelvemlékek II. 362. Századok. 1918. I—II. füzet. 1