Századok – 1917

Történeti irodalom - Gulyás Pál: Könyvtári problemák. Ism. Tóth Zoltán 626

<628 TÖRTÉNETI IRODALOM. Sürgeti a muzeális könyvanyag centralisálását, a hozzáférhetetlen, eldugott helyeken felhalmozott értékes könyveknek a tudományos élet góczpontjaiban való elhelyezését. Olyan szükséglet ez, melyet a közelmúltban a mieinknél hasonlíthatatlanul jobban felszerelt könyvtárakkal rendelkező Németország hivatott tényezői is megszívlelendőnek találtak. Evvel szemben a vidék is megkapná a maga jogosan megillető és jól felhasználható részét, mert a helyi irodalom termékeit köteles példányok alakjában a megfelelő kisebb városok között is megosztaná. így a könyvanyag czélszerűbben volna elhelyezhető, mit a többes példányok értékesítése még fokozna. A közművelődési könyvtárak gyarapításával és anyaguk egy részének a környező falvakba történő időnkénti kiszállításával az egész ország kulturvérkeringési hálózattá válnék (melyből, hogy senki ki nem maradjon, a vakok részére is több Braille-rendszerü könyvet és egy központi könyvtárat követel). E mellett a falusi közkönyvtárak egyöntetűbb támogatásáról és anyaguk megfelelőbb összeállításáról sem kellene megfeledkezni, mire nézve népszerű, de jó könyvek íratását szorgalmazza. Irodalmunk legkiválóbb termékeinek nemzetiségeink nyelvére való lefordításával viszont a könyvtárakat a nemzeti gondolat terjesztésének szolgálatába is állíthatnék. A külföld idevágó próbálkozásait és eredményeit mindig figyelembe veszi és minden gondolatát kész terv formájában közli, megnevezve a meglévő vagy megteremtendő szerveket, melyekre ez vagy az a munkálat bízható volna. A kötetnek talán legjellemzőbb tulajdonságából folyik ez, mely minden egyéb kiválósága mellett is azonnal feltűnik. Hogy t. i. szerzője sohasem jár a fellegekben, a lehetőségeket, a könnyű megvalósíthatóságot folytonosan szem előtt tartja, gyakran szinte önmagát tagadja meg. Előadva tervét, melyet leginkább tökéletesnek tart, azonnal előáll egy másikkal, mely ugyan nem olyan mélyreható, de kisebb nekikészülés és jelentéktelenebb átalakulással elérhető. A munka végigolvasása után az az érzésünk támad, hogy egy nagyon messzeesőnek képzelt kulturális fellendülés képét láttuk meg s egyúttal azt a vigasztalást nyertük, hogy mindez nem szükséges, hogy a ködbe vesző jövendő műve legyen, szerény eszközökkel aránylag rövid idő alatt is megvalósítható. A szövegben rekedt összesen két szépséghiba a mű becsét semmiképen sem érinti. Egy alkalommal téves idézetre hivatkozik, mert a bajor herczeg, kinek 1595-ben és 1610-ben kelt rendeleteit említi, ekkor még nem volt választófejedelem (74. lap). A 136. lapon pedig, a létesítendő közművelődési könyvtárak felsorolásánál, Karczag, Kisújszállás és Túrkeve, bizonyára