Századok – 1917

Értekezések - MÁRK LÁSZLÓ: A királyi tanács átalakulása és története 1526 után - 577

600 -MÁRK LÁSZLÓ. , hogy a törvények ellen tanácsot nem adhatnak, mert azért bűnhödniök kellene, felszólalnak az idegen tanácsosok befolyása, illetéktelen avatkozása, sőt egymás helytelen magatartása miatt is az uralkodónál.1 Sőt az 1588 : XLVIII. törvényczikk példa arra is, hogy a tanácsosok az országgyűlési tagok által feleletre vonhatók voltak, a mit azután az országgyűlés bírált el. A törvényczikk első §-a következőképen szól : »A karok és rendek az egymás közt tartott előleges és komoly tanácskozás után, az érintett tanácsos urakat egy és ugyanazon akarattal mindazoktól a hamis és igazságtalan rágalmaktól és becstelenségektől, a melyekkel őket a megnevezett Debreczeny György úgy szóval, mint írásban vakmerő bátorsággal illette, mentettnek, szabadoknak és minden tekintetben jeloldozottaknak találták«. A feleletre vonó ugyan, kiderülvén vádja alaptalansága, bűnhődött, de hát akkor még nem volt a »parlamenti szólásszabadság és büntetlenség« * teóriája úgy kifejlődve.2 A XVII. század utolsó negyedében egyre érezhetőbbé váltak a királyi tanács fogyatékosságai, melyek a központosítás felé törekvő uralkodóink szemében egyenesen elviselhetetlenek voltak. I. Lipót uralkodásának közepétől, úgy 1661-től kezdve nem is látjuk többé összejönni az időszaki tanácsot. Összehívják ugyan a tanácsosokat, de nem mint az alkotmányos Magyarország független tanácsadó szervét, hanem mindenféle német, osztrák, udvari, kamarai, haditanácsosokkal < és tisztekkel együtt az úgynevezett conferentiákra.3 1672-től kezdve a bécsi kormány sűrűn foglalkozik a magyarországi kormányzat kérdésével, tanácskozásokat tart e tárgyról s ezeken határozzák el a nádori és kir. hely-1 »Consiliarii hie penes Maiestatem Suam adsint, пес integrum sibi esse putant, ut, absque regnicolarum consensu soli id faciant, vel nomine regnicolarum promittant ; cum maxime ob id, quod in decretis divorum regni Hungáriáé regum praedecessorum Maiestatis Suae, signante in decreto Andreae Regis art. : 3, et in quarto Uladislai regis Art. : 2, sub gravissima poena periurii et fidefragii cautum habetur et semper observatum extitit . . . contra quam quidem publicum sanctionem et veterem observationem suadere consiliarii ipsi minime audent«.. M. O. E. IV. 147. 1. 1. jegyz. M. O. E. IV. 145. 1. IV. 456. 1. IV. 487.1. Érdekes az az irat is, melyben a tanácsosok, tanácsaik mellőzésének, idegenek meghallgatásának s egy rosszakaratú tanácsos mindenhatóságának tudják be az ország silány helyzetét. O. ltár. Prop, et op. 1643 no. 295. 2 Mégis feloldja a büntetés aló] az 1593. évi XXII. t.-czikk. 3 Orsz. ltár. conc. exp. 1663 no. 163, 166.