Századok – 1917
Értekezések - MÁRK LÁSZLÓ: A királyi tanács átalakulása és története 1526 után - 577
A KIRÁLYI TANÁCS ÁTALAKULÁSA ÉS TÖRTÉNETE I526 UTÁN. 597' tanácsosok száma nagyon megnövekedett, de ezek közt csak kevesen voltak valóságos, tényleges functiót gyakorló tanácsosok, úgy hogy a valódi tanácsosok megkülönböztetésére osztrák mintára az »intimus consiliarius« kifejezés szolgált, a mint azt Camelis József munkácsi püspök titulariumából, melyben az intimus consiliariusok gondosan meg vannak különböztetve a titulatus consiliariusoktól, következtethetjük.1 Innen azután az a helyzet, hogy — a mint Schiller is megjegyzi — a XVII. század végén a királyi tanács magába foglalja az összes előkelő elemeket, főpapokat, főméltóságokat, főispánokat s a többi nagy urakat mind,2 mert mihelyest valaki magasabb hivatalhoz jut, folyamodik, sőt valósággal jogigényt formál a tanácsosi czímre,3 sőt egyes püspökségekkel elválaszthatatlanul egybekapcsolják azt.4 Nem kis vonzóerőt gyakorolt a tanácsossággal, a czímzetessel is együtt járó főrendiházi tagság.5 A királyi vagy magyar tanács szervezetének gerinczét az 1588 : VIII. törvényczikk alapján kifejlődött s a szükség szerint rövidebb-hosszabb időközökben tartott, királyi meghívóval összehívott időszaki tanácskozások alkották. Ellentétben az általános hiedelemmel, az országos levéltár adataira támaszkodva,6 Károlyival7 együtt bátran kijelenthetjük, hogy a kiváló fontosságú magyar politikai ügyekben mindig kikérték királyaink a magyar tanácsosok tanácsát, a mi persze nem zárja ki, hogy másokat meg ne kérdeztek volna, ép ezért nem szabad lekicsinyelnünk a XVI. század időszaki tanácsgyüléseit. Ezeket az időszaki tanácsgyűléseket úgy kell értelmeznünk, hogy az az összes királyi tanácsosoknak összegyűl ekezése, tanácskozása s a király által eléjük terjesztettek felett véleményüknek nyilvánítása volt. Attól azonban távol állott a királyi tanács, hogy ily alkalmakkor összes tagjai találkoztak volna, egyrészt azért, mert a királytól függött, kiket s hányat hí meg tanácsosai közül,8 másrészt 1 Tört Tár. 1895. évf. 2 Schiller : Az örökös főrendiség eredete 180. 1. 21. jegyz. 3 Orsz. ltár conc. exp. 1716 aug. no. 62. 4 U. o. Prop. et. op. 1639 no. 255. 5 1687 : VIII. t.-cz. 6. §. V. ö. M. О. E. IX. 489. 1. 6 Értve ezalatt főleg a Conceptus expeditionum és a propositiones et opinioneseket. 7 I. m. 130. 1. 8 A királyi meghívólevelek fogalmazványain rendesen ott találjuk azoknak a neveit, kiknek az kézbesíttetett s azoknak száma
