Századok – 1917
Értekezések - SÖRÖS PONGRÁCZ: Frangepán Ferencz kalocsai érsek egri püspök - 545
554 SÖRÖS PONGRÁCZ. ségtek el nem hagy, semmit el nem mulasztunk abból, a mi a jó keresztény, a jó magyar, a jó hazafi és a hűséges szolga kötelessége. Higyje meg Felséged, ha komolyan fog az ügyhöz, senki sem lesz, vagy csak kevés akad s ezek sem a tekintélyesek közül (a kik azonban, bármily jelentéktelenek legyenek is, ha törekvéseik akadályra nem találnak, veszedelmesek lehetnek), a ki más véleményben, elhatározásban lenne, mint mi ; mert mi szilárdan hiszszük, hogy Felséged szentelt személye fenséges testvérével egyetemben figyelmesen teljesíti úgy azokat az ígéreteket, melyek volt királyunk fiának s meghagyott özvegyének tétettek, valamint azt, a mit azon egyezségben az országnak biztosítottak. Es ezt, mint meghalt királyunk jó és hű szolgái kérjük is fenkölt Felségtektől.1 Frangepán tehát a váradi béke teljes végrehajtását kívánta. Felfogása az volt, teljesíteni kell az ott megszabott összes feltételeket s egyszersmind gondoskodni róla, hogy azon veszedelemmel szemben, mely az országot a török részéről érheti, melyet épen nem tartott kizártnak,2 megfelelő fegyveres erő óvja a nemzetet. Mikor ezen kívánságai tekintetében megnyugtató nyüatkozatokat, ígéreteket kapott, Fráter Györgygyei, ennek környezetével s politikai barátaival megszakította az összeköttetést. Fráter György abban a felfogásban volt, hogy mindaddig, mig az ország hatalmas sereggel nem rendelkezik, nem szabad a váradi békét végrehajtani, mivel ez okvetlen török támadást von az országra. Fenn kell tehát tartani, legalább látszatra, a régi állapotot s ezért a meghalt király fiát, János Zsigmondot királylyá kell kikiáltani, de megkoronázni nem szabad. így a török azt hiszi, minden a régiben maradt s ha az ország erőre kap, a meg nem koronázott János Zsigmond lemond, átengedi a teljes uralmat Ferdinándnak. Mialatt János király temetésére készültek, Frangepán egri várában tartózkodott. Szeptember 14-én épen kérdezősködött Nádasdy Tamástól, mi a terve, mi a felségé, kérte, ha Egerhez közelebb kerülne, okvetlen menjen hozzá,3 mikor arról értesült, hogy Ferdinánd király hivatja. A király kívánságára sietve megadta a választ, hogy magánügyei kárára lesz ugyan az útja, de csak jelöljön ki neki a felség helyet és időt, teljesíteni fogja parancsát.4 Az út nem volt 1 Bucholtz, id. т., V. 135—137. 1. 2 III. Pál pápa és Farnese Sándor levelezése, 204—205. 1. 3 Történ. Tár, 1907. 493. 1. * Egyháztörtén, eml., III. 488—489. 1.
