Századok – 1917

Értekezések - TIMON ÁKOS: Az 1485-ik évi nádori czikkelyek 537

AZ I485-IK ÉVI NÁDORI CZIKKELYEK. 539 hetnek maradandó jelleget, állandó jellegű jogszabálylyá, joggá csak úgy válhatnak, ha azokat a nemzeti jogmeggyőződés elfogadja és hosszas gyakorlat által szentesíti. Ez adja magyarázatát a középkorban szokásos örökérvényű záradéknak : clausula perpetuae sanctionis, a minővel el van látva pl. az aranybulla,1 Nagy Lajos 1351. évi és Mátyás i486, évi decretuma, és a mi által a királyok biztosítani akarták, hogy rendelkezéseiket utódaik is megtartsák. Ugyancsak ez adja magyarázatát annak is, hogy a királyi decretumok tele vannak ismétlésekkel, a fontosabb közjogi tételek ismételt megújításával ; gyakran a nélkül, hogy a királyok azokat tényleg megtartották volna. Elég legyen e tekintetben a királyoknak arra a kötelezettségére utalnom, hogy Magyarország területén lakjanak.2 Mindebből önkényt következik, hogy a nádori czikkek törvényvoltát azon az alapon kétségbevonni nem lehet, mert a benne foglalt rendelkezések egy részét, a Te nyilt leveled szerint három fontos rendelkezését, bizonyos concret esetekben meg nem tartották. Nem lehet ezt tenni akkor, a midőn Magyarország közeiegykorú legkiválóbb jogászai, a Quadripartitum szerkesztői, a kik az általad felhozott történelmi tényekről bizonyára tudomással bírtak, azzal a határozott kijelentéssel vették fel munkálatukba a nádori czikkeket, hogy azok országgyűlésen hozott törvény czikkek. Ezen elvi álláspontom jelzése után iparkodni fogok kimutatni, hogy az általad felhozott bizonyítékok egyáltalán nem döntő jelentőségűek, hogy azok által a szóban forgó nádori czikkek helyes értelmezése mellett nem lehet igazolni azt az állításodat, miszerint ezeket a nagyfontosságú alkotmányjogi tételeket »mindenkor, a mikor alkalmazni kellett volna, ignorálták és számos esetben a király és a nemzet vele szembehelyezkedett.« Bizonyításod első pontjában hosszasan foglalkozol II. Lajos gyámságának kérdésével és a felhozott adatok alapján bizonyítani törekszel, hogy II. Ulászló a nádori törvény 2-ik czikkének azt a rendelkezését, mely szerint : »a nádor 1 >>ut haec nostra tarn concessio, quam ordinatio sit . . . in perpetuum valitura.« 2 L. az 1439 : 22., 1492 : 5., 1536 : 57., 1546 : 18., 1548 : 22., 1550 : 4., 1567 : 46., 1608 (к. е.) : 18., 1728 : 8., 1741 : 7., 1751 : I., 1764 : г., 1790—91 : 9., 1792 : 5. t.-czikkeket. 3 Quadripartitum III. r. 8. cz. : »nonnulla ex articulis tempore . . Mathiae regis, quo E. de Zápolya in palatinum regni ejusdem fuit electus, in congregatione generali editis. hie inserenda duximus.«