Századok – 1917
Értekezések - FRAKNÓI VILMOS: Az 1485-ik évi nádori czikkelyek 529
534 FRAKNÓI VILMOS. III. A IV. czikkely szerint »a nádor a hadsereg főkapitánya, vagyis fővezére«. Tartózkodva azon esetek felsorolásától, a melyekben tényleg nem a nádor viselte a főkapitányi tisztet, csak azokat emelem ki, a melyekből kitűnik, hogy a nádor a főkapitányi tiszt igényelésére törvényen alapuló jogczímet nélkülözött. Az 1506-ik év nyarán, mikor Miksa német király ellen közfelkelés hirdettetett, a táborban egybegyűlt rendek maguk választották meg a fővezéreket ; választásuk a nádorra, az erdélyi vajdára és a temesi grófra esett. 1513-ban az országgyűlésen a nádor és az erdélyi vajda, a következő évi országgyűlésen az erdélyi vajda és a temesi gróf választattak meg.1 1518-ban a Magyarországba küldött pápai követ azt ajánlotta, hogy a törökök ellen tervezett hadjáratban a magyar sereg élére külföldről hívjanak meg fővezért. A király azt válaszolta, hogy ezt nem teheti ; személyesen fogja a sereget vezetni ; a mennyiben pedig erre kora miatt alkalmatlan, az országban alkalmas férfiakkal rendelkezik.2 Ha létezik törvény, mely a nádort rendeli fővezérré, ezt mint legnyomatékosabb érvet felhozni el nem mulaszthatta volna. Az 1521-ik évi országgyűlés egyik törvényczikkelyében elismeri, hogy a sereg vezérlete a király jogköréhez tartozik, de felkéri, hogy »mivel mindent maga nem végezhet«, egy vagy két főkapitányt nevezzen ki. A király a nádort és az erdélyi vajdát nevezte ki főkapitányokká.3 Az 1526-ik évi országgyűlés ismételi a föntebbi kérést. A király Tomorit nevezi ki fővezérré. Különösen felhívom, Tisztelt Barátom, figyelmedet azon három esetre, a mikor a nádor a fővezérletben más főurakkal osztozni kényszerült ; mert azokból kitűnik, hogy a legmagasabb hadi állás elfoglalására maga is vágyott és az illetékes tényezők által alkalmatlannak nem tartatott, mégis attól elesett, mivel politikai érdekek mások ambitiójának kielégítését követelték ; a mit a nádor bizonyosan nem tűrt volna, ha törvényre támaszkodhatik. * 1 Velencze magyarországi követének 1513 február 15-iki és 1514 deczember 10-iki jelentései. 2 Acta Tomiciana IV. 355. 3 Ezt Szálkái püspöknek 1522 márczius 6-ikán kelt leveléből tudjuk. Országos levéltár.
