Századok – 1917

Történeti irodalom - Lambrecht Kálmán: A magyar malmok könyve. Ism. Hlb. 505

TÖRTÉNETI IRODALOM. 505-továbbá földrajzi és történelmi müvekből állott, a mi arra mutat, hogy e korban »egyházi és vallási mozgalmak irányították még a politikát is«. Megemlíthető, hogy a Régi Magyar Könyvtárhoz tartozó könyvek száma 273, s e szerint a Rákóczi-könyvtár az összes XVII. századbeli magyar könyvtárak között a leggazdagabb volt magyar nyomtatványokban. A katalógus, mely különben nem részletező, 821 kötet könyv, köztük három kézirat, felsorolását tartalmazza ; tíz könyvről egyedül e jegyzék alapján van tudomásunk, így többek közt az 1657-i articulusokról is. Szerző foglalkozik a Rákóczi-könyvtár későbbi történetével is, mely természetesen a kollégiumi könyvtáréval azonos. Mikor Báthory Zsófia 1671 okt. 20-án a kollégium tanárait és tanulóit Sárospatakról elűzte, a könyvtár könyvei a várbeli jezsuiták birtokába jutottak, kivéve azokat, melyeket a tanárok vagy a tanulók Debreczenbe, majd onnan Gyulafehérvárra, 1718-ban pedig Marosvásárhelyre vitték. A könyvtári könyvek zöme azonban a jezsuiták birtokában maradt 1682 okt. 12-ig, a mikor t. i. Thököly Imre Sárospatakot elfoglalta ; 1687-től 1703-ig a könyvtár ismét a jezsuiták tulajdonában volt, de 1706-ban újból a református egyház lett a könyvtár birtokosa. Ezen változások alatt a könyvtár anyaga természetesen sok kárt szenvedett ; számtalan könyv veszhetett el, vagy jutott más könyvtárak (pl. sátoraljaújhelyi r. k. főgymn.) birtokába. A nagyértékű dolgozat, melynek bibliographiai része felhasználható adatokat tartalmaz magyar irodalmi szempontból is, — a Magyar Könyvszemle XXI—XXIV. köteteiből vett különlenyomat. —ch —e. Lambrecht Kálmán : A magyar malmok könyve. Történeti anyag. (Iparosok Olvasótára. XXI. évf. 1915. 8—9. sz.) A magyar malmok története még nincs megírva, s jogtörténeti irodalmunk is adós még a régi malomjog érdekes kérdéseinek történetével. Takáts Sándor idevágó alapvető tanulmányaiban (Századok, 1907. évf.) főleg a XVI—XVII. századi molnárt és malmokat mutatja be hatalmasan gazdag anyaggyüjteménye alapján, középkori történetük azonban még nem részesült figyelemben. Nehéz helyzetben volt tehát a szerző, a ki azt a czélt tűzte ki magának, hogy az egyes malomszerkezeteket, szerszámokat, a lisztet, a malomkövet, a molnár életét, a czéhrendszert tárgyaló néprajzi munkáját egy különálló történeti részszel vezesse be, mely a magyar malmok történeti fejlődését és szerkezetük vázlatát ismertesse.