Századok – 1917

Értekezések - BARTONIEK EMMA: A koronázási eskü fejlődése 1526-ig 5

A KORONÁZÁSI ESKÜ FEJLŐDÉSE 1 526-IG. 43 lemmel, hogy jövendő biztosságuk, nyugalmuk és szabadságuk fenntartása érdekében Lajos és saját maga nevében megigérje Ulászló, hogy őket és az országot törvényeiben s az Ulászló adta szabadságaiban megtartja és tartatja, meg hogy Lajost semmi külföldi fejedelem gyámsága alá nem adja. Erről az ígéretéről adja az oklevelet, melyben arra kötelezi Lajost, hogy érett korúvá serdülvén, az említett szabadságok megtartását hasonlóképen királyi szavára kell fogadnia s addig neki a királyi hatalom át nem adható. A mi nem más, mint az eskü letételének creáló actussá való emelése, koronázással és választással szemben. II. Lajos a megígért fogadalmat eskü formájában le is tette. 1521 nov. 30-ra hívja meg a rendek követeit királyné ő felsége (akkor még csak menyasszonya) koronázására1 s a saját maga esküjének letételére. I. Zsigmond lengyel királyhoz írt levelében decz. 11-ét mondja a már letett eskü és koronázás napjának.2 II. Lajos ígéretéből az elveszettek visszaszerzése tehát szintén hiányzik, pedig volna mit visszahódítani. Mátyás birodalma visszaállítására már nem is gondolnak. Formai változás a Jagellók alatt, hogy II. Ulászló a szabad ég alatt, az egyházi szertartás után esküszik, II. Lajosé pedig olyasféle lehetett, mint V. Lászlóé vagy Mátyásé a templomban : koronázáson kívüli. S Lajos ezen esküjével lezáródik a magyar koronázási igéret fejlődésének első étappe-ja, a második a már megállapodott szöveget mutatja, melyet osztrákházi királyaink mondottak. Láttuk az első kezdetet : az esetről esetre való változást a szerint, hogy erős királyi hatalom, a földbirtokosi jog, az ország törvényeinek sértetlensége, a szent korona területépsége, az oligarcha, a tyrannus letörése, majd a törvény, jog és jó szokások fenntartása az ideál, melynek megvalósítását a nemzet trónralépő királyától várja. II. Endre óta egy kivétellel (IV. Béla) valamennyi Árpád esküje ismeretes. Rövidebb szünet (Venczel, Ottó) után Róbert Károly uralkodói programmja következik mely után azonban hatalmas űr tátong (1309—1438). Az újra felbukkanó királyi igéret immár egyhangúbbá válik, tart a XV. század végéig a nélkül, hogy az 1309-ben elszakadt láncz utolsó szeméhez szorosabb kapcsolat fűzné. Ez már 1 Kovachich : Supplementum 509. 1. 2 Acta Tomiciana. V. köt. 415. 1. 441. sz.