Századok – 1917
Történeti irodalom - Thallóczy; Ludwig: Illyrisch-albanische Forschungen. Bd. I–II. Ism. Gárdonyi Albert 497
498 TÖRTÉNETI IRODALOM. 498-utáni vágy az albán népben is megvolt, nem kellettek hozzá külső erők, hogy a vágyat a népben felébreszszék. A másik figyelemreméltó értekezés Thallóczy tollából származik s az albán fejedelemség megalkotásának külpolitikai okait ismerteti. (Das Problem der Einrichtung Albaniens.) Az olaszosztrák érdekellentétből indul ki, a melyet 1897-ben az olasz és osztrák külügyminiszterek kölcsönös megállapodás útján látszólag elintéztek, valósággal azonban tovább tartott s az albán fejedelemség tragikumává lett. E megállapodás szerint a status quo mindaddig fenntartandó Albániában, míg annak megváltoztatását a körülmények parancsolóan nem követelik, ez utóbbi esetben pedig az önkormányzat elvének kell érvényesülnie. Az elmondottakat az adriai tengerérti versengés eredményezte, a melynek szabadságát 1870-től kezdve az olasz Imperialismus veszélyeztette. Az osztrák mare liberum s az olasz mare clausum elvei küzdöttek egymással, s a mare liberum elvét mentette meg Albánia előzetesen biztosított önkormányzata. Actuálissá vált az önkormányzati elv életbeléptetése, midőn 1908-ban az európai török birodalom bomlása bekövetkezett s a londoni conferentia megteremtette Albániát. A londoni conferentia kezét azonban megkötötték az olaszosztrák érdekellentétek s ez érdekellentétek eredménye volt,, hogy Scutari ellenében olyan területeket hasítottak ki Albániából, a melyek az albán nép ősi fészkei. Ezenkívül az új alkotmányt nem szabták az albán népre, hanem nyugateurópai államot akartak teremteni Albániából, melynek népe addig primitív állami kapcsolatban élt. A területveszteség miatti elégületlenséget s az állami berendezkedés alkalmatlan voltát az olasz diplomatia arra használta fel azután, hogy lehetetlenné tette az új kormány helyzetét. Az új albán fejedelemség benső viszonyairól értekezik végül Karl Thapin (Das Fürstentum Albanien) s nagyon érdekes képet fest azokról a benső ellentétekről, a melyek az állami élet megszilárdulásának akadályai voltak Albániában. Nemzeti aspiratiók hiányzottak az albán népből, vallási s nyelvi különbségek voltak az albán törzsek között, benső erők tehát nem teremthettek államot Albániában. Külső hatalmak versengése hozta létre az új államot s ugyanezen versengés vesztette el. Az ellentétekből származott bajokat fokozták azok a zavargások, melyeket Dél-Albániában a görög aspiratiók keltettek életre, s a melyek megakadályozták, hogy az új kormány fennhatósága egész Albánia területére kiterjesztessék. Egyszóval Albánia benső viszonyai nem voltak alkalmasak arra, hogy ott egészséges állami élet keletkezzék.
