Századok – 1917

Értekezések - MÁRK LÁSZLÓ: A királyi tanács átalakulása és története 1526 után - 472

478 MÁRK LÁSZLÓ. jutalmazásaként részesülnek a kinevezettek,1

ellentétben a korábbi felfogással. Természetesen ez nem azonnal történt, mert a királyi ház hívei, kik Ferdinánd trónralépése körül buzgólkodtak, azok, kik — mint fentebb említettük — tanácsosi esküt tettek s régi jogosultság alapján formáltak igényt a királyi tanácsban való részvételre, nem voltak a tanácsból kirekeszthetők,2 de utódaik már a »születés jogán« nem szerepelnek a tanácsban. A Habsburgok felfogása nem tűrhette, hogy akaratuknak erősen befolyásoló intézménye tovább fejlődjék, hogy az örökös tartományok kormányzásával szöges ellentétben álló, ott teljesen ismeretlen hatalmi tényezők befolyása rendelkezéseikben akár tényleg, akár csak az »ex consensu praelatorum et baronum« formulában is kifejezésre jusson. Az ország mohácsi vész utáni politikai helyzete pedig megkönnyítette az intézmény átformálódását. Nem vitatjuk, siettette ezt számtalan más körülmény is,3 de Ferdinánd tanácsosainak állása jogilag túlnyomó számban még azon az alapon nyugodott, mely a Vegyesházbeli királyok korának hagyományaként származott át. Klasszikus tanúbizonysága ennek Várday érseknek az ország kormányzásáról készített javaslatában a következő pont : »Maiestas-Sua ex potioribus dominis praelatis et baronibus, consiliariis videlicet suis«.4 Ez, úgyszinte az a körülmény, hogy a későbbi időkben szinte kizárólag a főpapok és főnemesség soraiból nevezték ki a tanácsosokat, ismét más kérdés. Az aristokratia tanácsbeli túlsúlyának az előbb érintett változások után is meg kellett maradnia, mert eltekintve attól, hogy a Habsburgok trónrajutásában az aristokratiát illette az 1 Már 1528-ban a Trencsén ostrománál jeleskedő Majthényi Bertalant tanácsossá teszi Ferdinánd : »ob quae tandem facta praemia ... in consilii regii numerum adoptatus est«. Katona H. C. XX—386. A legrégibb tanácsosi kinevezéseknek a XVI. századból már általános formája, hogy arengaszerűleg felsorolják a kinevezettek érdemeit, a melyekkel a kitüntetésre rászolgáltak. 2 Eléggé bizonyítja ezt, hogy Ferdinánd trónralépte után még 8 esztendővel, sőt később is feltalálhatjuk a régi alapon a tanácsban helyet foglaló elemek nyomát. 1535-ben a Fuggerek nemesítésénél hivatkozik reájuk, mint tanácsosainak egyik csoportjára : »accedente ad hoc tum supplicatione, tum assensu et consilio dominorum praelatorum et baronum, ceterorumque consiliariorum nostrorum, quorum penes nos hoc tempore non parva frequentia solet esse«. Tört. Tár 1883, 276. 1. 3 Ezekről Schiller i. m. 180. 4 M. O. E. I—437.