Századok – 1917
Értekezések - MÁRK LÁSZLÓ: A királyi tanács átalakulása és története 1526 után - 472
A királyi tanács átalakulása és története 1526 Után. (I. közlemény.) Általánossá vált napjainkban a jelszó : legszebb alkotmány jó közigazgatás nélkül mitsem ér, és legyen bármiként, meg kell állapítanunk, hogy a legnagyobb gonddal kidolgozott alkotmány holt betűibe életet, pezsgő elevenséget csak a jó s az alkotmánynyal összhangban álló közigazgatás vihet. Mentől tökéletesebben működik a közigazgatás mechanizmusa, annál jobban megvilágítva látjuk az állami alkotmány hiányait, de fényoldalait is. Az állami közigazgatás alapelvei ugyan az alkotmány integrális részévé válnak, úgy hogy bátran felállíthatjuk azt a tételt, hogy azoknak párhuzamosan kell fejlődniök, más szóval az alkotmánynak az államélet s a változó körülmények szerinti fejlődésével lépést kell tartania a közigazgatásnak is. Legyen az állam alkotmánya theoriában a legnagyszerűbb, megfelelő végrehajtószervezet nélkül csak csillogó romhalmaza a szabadságoknak, a legideálisabb szabadságok helyett számtalanszor az elnyomatás és önkény melegágya. A kormányzás erezetén, ha szabad képletesen szólnunk, kerülnek az alkotmány testébe azok az elemek, melyek az azelőtt életerős testet beteggé, erőtlenné, sőt holttá teszik. A jog- és alkotmánytörténelemnek kiváló feladata tehát figyelemmel kísérni azt a fejlődésmenetet, melyen az állami kormányzat a múltban keresztülment és rámutatni, mennyit ártottak vagy használtak. S ezt külföldön már régen belátták. Hogy messzire ne menjek, ott van Ausztria, melynek hajdani közigazgatásáról köteteket írtak Lustkandel, Biedermann, Adler, Rosenthal, Huber, Fellner és mások, vagy ott van az angol közigazgatás Gneist által feltárt múltja. Itt az ideje, hogy közkormányzatunk múltjáról, főleg a királyi és helytartótanács, kanczellária, a pénz-és hadügyi igazgatásról részletesebb képet szerezzünk. Jelen munkánkban a királyi tanácsról szólunk, mint arról a szervezetről, mely a többi részleges kormányzati ágak-