Századok – 1917
Értekezések - SÖRÖS PONGRÁCZ: Frangepán Ferencz kalocsai érsek egri püspök - 429
456 SÖRÖS PONGRÁCZ. Ő persze csak az országos érdekre gondolt s már a tárgyalás, elhúzódásáról is azt mondta egy vadászat alkalmával Ferdinándnak, hogy nagy romlására van Magyarországnak s azon meggyőződésben volt, hogy az országot nem szabad egyéni kívánalmakért áldozatul dobni. Ilyen áldozatra kész felfogás azonban nemcsak Ferdinándnál, hanem Jánosnál sem volt. János király eleinte aggódott, hogy Gritti meggyilkolása miatt, kincseinek elorzása miatt rátámad a török. De hamarosan kiderült, a miről Frangepán is teljesen hű tájékoztatást nyert, hogy a töröknek nincs erős serege, V. Károlynak Tunis ellen indított hadjárata leköti, Gritti ügyében pedig elfogadta János mentségét s azt akarja, hogy országát megtartsa.1 Ily körülmények közt János király nem volt hajlandó-Ferdinánd túlzott követeléseinek eleget tenni. Frangepán erről még Brodarics és Verbőczy visszatérése előtt értesült, mivel augusztus 2-án már lelohadt a nagy bizakodása s azt mondta, kevés a reménye, hogy a béke meglesz.2 A visszaérkező két követ augusztus 7-én csak annyi engedményt vitt Bécsbe, hogy János nem vonakodik Ferdinánd főhatóságát bizonyos tekintetben elismerni és hajlandó neki évi adót is fizetni. Ferdinánd király megbízottjai ellenben területengedést kívántak, más helyeken kívül Budának, Székesfehérvárnak átengedését és csak az ország egy részét s 80.000 arany évi jövedelmet voltak hajlandók Jánosnak biztosítani. Ily kívánság hallatára János követei nem voltak hajlandók tovább tárgyalni s miután még a fegyverszünetet a következő év február végéig meghosszabbították, Frangepán, Brodarics és Verbőczy augusztus 24-én végleg elhagyták Bécset 3 és Budára mentek. Egy-két napi pihenés után Frangepán és Brodarics János királyhoz mentek, hogy küldetésök eredményéről számot adjanak.4 A két jó barát következetes felfogásának megfelelően azon volt, hogy János királyt a békés kibontakozás útjára vezessék, őket már a bizonytalanná vált béke is annyira elkeserítette, hogy ajánlatot tettek Ferdinándnak, adjon nekik tisztességes állást, elhagyják János királyt, s bár ez ellen nem támogatják, hűséges szolgái lesznek. Természetes tehát, hogy mindenképen azon voltak, hogy a két király közt megegyezést hozzanak létre s mint erre alkal-1 U. ott, 442., 450. 1. 2 u. ott, 492. 1. 3 Sörös, id. т., 123. 1., Bucholtz, id. т., IV. 145. 1. 4 Történ. Tár, 1908. 338. 1.
