Századok – 1917

Értekezések - SÖRÖS PONGRÁCZ: Frangepán Ferencz kalocsai érsek egri püspök - 429

440 SÖRÖS PONGRÁCZ. látta azt a levelet, mely az országgyűlés alatt Pozsonyból hozzá érkezett, mivel ez nem volt más, mint VII. Kelemen pápa bullája, a mely az előző év deczemberében tartott pápai tanácskozás eredményeként tudatta, hogy János erdélyi vajda, mint a török szultán szövetségese és két támadásának okozója az egyházi kiközösítés és hivatalvesztés büntetését vonta magára s ugyanezen fenyíték éri párthíveit is. Frangepán márczius 29-én Budán keltezett levelével megküldte a János udvarában gúnynyal olvasott bulla másolatát lengyelországi barátainak, Tomiczki Péter kanczellárnak és Szidlowieczki Kristófnak,1

de egyébként igazságtalannak tartotta a büntetést, politikai okból elkövetett üldözésnek vette s nem is engedte meg, hogy a kalocsai érsekség területén kihirdessék. Hogy azonban lelkiismerete valamelyes küzdelmet nem folytatott-e eszével, nem lehet biztossággal tagadni ; legalább is ez az az idő, a mikor megint igen elfogta a vágyódás kolostora után és szeretett volna távozni az országból. János király és tanácsosai mindamellett módját tudták ejteni, hogy a vágyódásnál tovább ne juthasson s így a következő hónapokban is a király mellett,. Budán tartózkodott.2 A béke reménysége volt, a mivel újból maradásra bírták. Ugyanis János király azon hiszemben, hogy Ferdinánd már hajlandó lesz a békére, kérte Frangepánt, egy ideig maradjon még nála, hátha szóba jő a béke. Es ő, mint a béke barátja, megtette, a mit a király kívánt. Mivel Ferdinánd a németországi ügyek számára akart időt nyerni s különben sem volt pénze, hogy újabb sereget állíthasson ki, kezdett megbarátkozni a gondolattal, hogy Magyarország területén János királylyal megosztozik,3 beéri a magyar terület nyugati részével, a mely a török ellen elég védelme lesz Ausztriának. János király nem úgy gondolta ugyan a megegyezést, hogy ketten bírják az országot, hanem maga akart az ura lenni, mindamellett ő is hajlandó volt tárgyalni. A lengyel király közvetítésére, mivel János király, 1 Acta Tomiciana, XI. 84—85. 1., Óváry : A Magyar Tudományos Akadémia történelmi bizottságának oklevél-másolatai, II. 37- L 2 Májusi és júniusi Nádasdyhoz irt, tartalmilag nem valami fontos leveleit 1. Történ. Tár, 1907. 491. 1. és Pray : Specimen hierarchiae Hung., II. 79. 1. 3 Acsády : Magyarország három részre oszlásának története (A magyar nemzet története, V.), 84. 1.