Századok – 1917

Értekezések - BARTONIEK EMMA: A koronázási eskü fejlődése 1526-ig 5

A KORONÁZÁSI ESKÜ FEJLŐDÉSE 1 526-IG. 33 Tehát háromszor is esküdött : polgárnak, nemesnek, papnak. A város kapujában, a vár előtt, a templomban. Koronázásra nincs kilátás, a korona a császárnál van. De kell rá mód, valami külső jel, mely az uralomnak a megválasztott király által való átvételét demonstrálta. Ez az inthronisatio volt. A magyar történetben a király beültetése a trónusba már régen nagyobb jelentőségű actus. Ez — kétségtelenül a koronázással egyetemben — nyugatról átvett, a Merovingok hanyatlása korára visszamenő szokás, mintegy reminiscentiája az ősi frank pajzsra emeléssel való választásnak.1

III. Károly navarrai király 1390-iki koronázásakor a szertartás azzal végződik, hogy a bárók és a városok követei nevében Pampelona követei és procuratorai a királyt pajzson háromszor a magasba emelik, miközben azt kiáltják : Real, Real, Real, a király meg pénzt szór közéjük. Ezután a két püspök (a pampelonai és tarazonai) a pajzsról levezetvén a felségtrónusba inthronisálják Károlyt. Mikor IV. Henrik visszaszerezte Salamonnak az uralmat (1063 szept.), egész Magyarország egyetértésével és kikiáltásával apja trónusába beültette.3

II. Henrik (1002 jún.) és II. Konrád (Г024 szept. 8) világi inthronisatióban részesültek. Talán még III. Henrik is. IV. Henriket ro5Ó-ban II. Viktor intlironisálta Aachenben. Úgy látszik, V. Henrik esetében is világi inthronisatio történt.1 Salamon trónbaültetése IV. Henrik részéről az actusnak a német jogszokásban való jelentős voltát bizonyítja és közvetve talán az ő inthronisatiójára mutathat. A későbbi magyar koronázásoknál V. Lászlót és I. Ulászlót inthronisálják, Lászlót még fel is emelik a koronázó templomban s még egyszer beültetik a Péter Pál templomban. Ulászlóra a vázlatosan elbeszélő lengyel történetírók csak ez utóbbi actust említik.5 Mátyás az eskük letétele és a Te Deum után a királyi palotában az ország ügyeit intézendő leült,® a mi megfelel a koronázási szertartás fentvázolt befejező actusának, az 1 V. ö. Schreaer : Krönungsiecht §. 15. 126. к. 11. 2 Martine, i. m. csak »Károly«-t említ, sorszám nélkül. Minthogy III. Károly 1387. és 1425. közt uralkodott, nem igen lehet másra gondolni. Lavisse-Rambaud i. m. III. köt. 471. 1. 3 Képes krónika, Toldy kiadásában 51. fej. 53. 1. 4 Az egész összeállítás Schretterné\. Krönungsrecht §. 15. 134. к. И. ® Callimaclius, Dliigoss, Kottaner I. i. hh. 6 Bonfini D. IV. L. I. ... Quum in Regia consedisset ad Századok. 1917. I. füzet. 3