Századok – 1917

Értekezések - DABROWSKI JÁNOS: Czarnkowi János ügye 356

CZARNKOVVI JÁNOS ÜGYE. 359 tessék. Jankó azonban a határidőre nem jelent meg, talán azért, mert az érseki bíróság felmentette, vagy, mert e bíróság illetékességét nem ismerte el, s ekkor az ítélethozatalra kirendelt ülnökök verdiktje alapján a bíróság Jankótól, mint felségsértőtől elkobozta Lubosz várát, a melyet az alatt építtetett magának, míg a király szolgálatában állott ; ezenfelül pedig mint »becstelent« száműzésre ítélte ekként ». . . ut sibi sit vita suplicium et mors solatium«. Ülnökök gyanánt szerepeltek a poznani püspökön kívül a poznani és kalisi vajdák, az összes nagylengyelországi várkapitányok és az akkor Nagy-Lengyelországban időző kislengyelországi méltóságok. Ekként áll az ügy a bíróság ítéletének megvilágításában. Állítsuk most szembe az ítéletet azzal, a mit Jankó krónikájában mond. Első sorban is két tény vonja magára figyelmünket : Kázmér király sírjának megbecstelenítése, illetőleg megrablása, míg Jankó csak a királyi kincstárról beszél ; továbbá Jankó beismerése a királyné előtt. Ez utóbbi mozzanat, mely oly fontos az egész ügy tisztázása szempontjából, csak nehezen állapítható meg. A krónika és az ítélet egymásnak ellentmondó tanuságtételével szemben föltétlenül azt kell elfogadnunk, hegy az egyik a valósággal ellenkezik, és minthogy az igazat meg nem mondani inkább Jankó érdekében volt, az ítélet hiteltérdemlőbb, mint a krónika. Igaz ugyan, hogy az ítélet makacssági, és Jankó nem a bíróság, hanem csak a királyné előtt tett beismerő vallomást, ámde az akkori lengyel perrendtartás értelmében ez elegendő volt, s a vádlott meg nem jelenése egyértelmű volt a beismeréssel.1 Jankó krónikájában természetesen az egész eljárást másként adja elő, illetőleg némely részletet elhallgat. A másik tény teljesen Jankó ellen szól. Ha az ítéletben Kázmér király sírjának megrablásáról esik szó, Jankó viszont krónikájában a királyi kincstár megrablásáról ír, kétségtelen, hogy az ellene emelt vád súlyát csökkenteni akarja és minden• esetre elhárítani magáról a nagy király sírjának megbecstelenítése ódiumát a nemzeti közvélemény előtt. Ha valóban ártatlannak tudta magát, és ha a nemzeti közvélemény ártatlanságával tisztában volt, nem volt oka, hogy ekként cselekedjék ; az a körülmény, hogy az ellene emelt vádat módosítja, épen ellene szól, mert kétséget nem szenvedhet, hogy 1 Kutrzeba, a lengyel jogtörténelem tanárának szíves útmutatása. Jankó ügyét úgynevezett »megbízott bíróság« (sad komisarski) tárgyalta. Az egész eljárás megfelel a XV. századbeli lengyel jogszabályoknak.