Századok – 1917

Értekezések - DABROWSKI JÁNOS: Czarnkowi János ügye 356

DABROWSKI JÁNOS. — CZARNKOWI JÁNOS ÜGYE. 357 több előkelő férfiú védelmére kelt, és érdemeit magasztalva, Erzsébettől az alkanczellári méltóságra való visszahelyezését kérelmezte. Ámde Zawisza Ivurniki Miklóssal — mondja folytatólag a krónika — látván a Jankó érdekében Erzsébetnél és Nagy Lajosnál tett lépéseket, a királyné udvarából néhány magyart, köztük Jánost »de Castro Salomonis« rávették, vádolják meg az ártatlan Jankót. Es a magyarok azzal a váddal álltak elő, hogy Nagy Kázmér király halála után a királyi kincstárból ellopta a koronázási jelvényeket, ellopott nagyobb pénzösszegeket és tetejébe még valami erkölcsi jellegű vádat is emeltek ellene.1 A királyné e vádak következtében kiadta a parancsot Jankó elfogatására, s a parancsot Zawisza az említett János lovaggal Uniejówban végre is hajtotta, a hol Jankó akkor a gnieznói érsek udvarában tartózkodott. Jankó velük tartott Krakó felé, de teljesen szabadon, és csak Miechówban, a mint épen ismerőseivel ebédelt, kísérelték meg elfogni őt a királyné parancsára. Minthogy azonban több nemes kezességet vállalt érte, a parancs végrehajtásával megbízott Spytko, a királyné udvarnoka, újra szabadon bocsátotta, és csak cselédségét fogta el és tartotta elkülönítve, mert tanúskodnia kellett a kincstár megrablása ügyében. Krakóba érve, Jankót mind a mellett őrizet alá helyezték, és Flórián krakói püspöktől megbüntetését követelték. A püspök megtagadta Jankó megbüntetését, ártatlannak állítván őt, mire a királyné szabadon bocsáttatta, vádlóit pedig Flórián püspök a gnieznói érsekhez utasította, mert Jankó ennek fóruma elé tartozott, mint ottani főesperes. Jankó ily módon szabadulva, 1371 szeptember végén visszakerült az érsek udvarába Uniejówba, a hová az érsek követelése folytán vádlóit idéztette. A kitűzött határidőre csak egyik vádlója, Kurniki Miklós jelent meg Zninben, és miként már Krakóban, a királyné nevében követelte, hogy Jankót inquisitiónak vessék alá. Az érsek azonban megtagadta ezt a kívánságot, Jankó pedig beleegyezett, hogy vádlójával szemben »ad poenam talionis« folytattassék le a per, mire Miklós elejtette a vádat, s az érsek Jankót minden vétektől mentesnek jelentette ki. Jankó most alávetvén magát a kánoni megtisztítás szertartásának, a vonatkozó érseki okirattal a pápához szándékozott menni, hogy ellenségeit véglegesen megalázza. Ezek azonban, a hogy a tervet megtudták, rávették Erzsébet királynét, adjon ki ítéletet Jankó ellen, 1 Jankó krónikája id. mű, 703. — Helcel : Starodawne prawa polskiego pomniki, I. XIII.