Századok – 1917
Értekezések - DABROWSKI JÁNOS: Czarnkowi János ügye 356
Czarnkowi János ügye. Nagy Lajos korához legfontosabb lengyel forrás gyanánt szolgál Johannes de Czarnkow latin nyelvű krónikája, melyrészletesen leírja Nagy Lajos lengyelországi uralkodását. Közismert tény, hogy ez a krónika nem objektiv, valamint az is, hogy Czarnkowi János ellenzéki volt a királylyal és anyjával szemben, a kik őt az alkanczellári méltóságtól megfosztották. Az elmozdítás okának csak azt tudtuk, a mit a krónika mond, és Czarnkowi János természetesen ártatlan áldozatként tünteti fel magát. Az ügyet egészen új oldalról egy nagyérdemű magyar tudós, az Anjouk korának alapos ismerője, Pór Antal világította meg, a ki a Czarnkowi János ellen hozott ítéletet a gróf Teleki-levéltárban megtalálta, és nyilvánosságra hozta.1 Az agg tudós röviddel halála előtt fel is hívta a lengyel történetírókat,2 derítsenek fényt ez új adatok alapján czarnkowi Jánosnak Nagy Lajoshoz való viszonyára. Ezt a czélt kívánja szolgálni tanulmányom.3 Maga János, vagy a hogyan általában nevezték : Jankó, ügyével kapcsolatosan azt mondja krónikájában, hogy Erzsébet királyné, a ki Nagy Lajos nevében Lengyelországot kormányozta, egyáltalában nem idegenkedett tőle és nem hitt a vádaknak, a melyeket Kurozwenkii Zawisza krakói főesperes és Kurniki Miklós, a krakói Szűz Mária-templom plébánosa emelt ellene. Csak később, a mikor a krakói vajda, Dobieslaw is föllépett ellene, fosztotta meg alkanczellári állásától és nevezte ki helyébe Zawiszát.4 Jankó elmozdítása nemcsak a nemességre volt rossz hatással, hanem a városi polgárságra is ; 1 Erdélyi Múzeum, 1904. évf. 2 Századok, 1909. évi. * Czarnkowi János ügyére vonatkozóan Krzyáanowski, Kutrzeba, Ptaánik és Ulanowski krakói egyetemi tanároknak köszönhetek értékes megjegyzéseket. — Krzyáanowski : »Nagy Kázmér avignoni követsége« czímű munkájában kiderítette, hogy János nem a Nalecz nemesi, hanem czarnkowi polgári családból származott, a mi igen fontos Jánosnak a nemesi pártokhoz való viszonya tekintetében. 1 Bielowski : Monumenta Poloniae historica, II. 702.
