Századok – 1917
Értekezések - BARTONIEK EMMA: A koronázási eskü fejlődése 1526-ig 5
A KORONÁZÁSI ESKÜ FEJLŐDÉSE 1 526-IG. 27 ban (az utolsó imában M.-ben) egyenesen a német birodalomra mutat, hanem Albertnek koronázásakor felesége is volt ; neki Erzsébet, mint Zsigmond leánya, örökösödési joga 1 nyitott utat a magyar trónra, kit vele egyetemben választottak és koronáztak meg Sengingi Márton szerint is — Pez erre a széljegyzetre látszik támaszkodni —, hiszen a koronázás előtt nézeteltérés is támadt az esztergomi primás és a veszprémi püspök között a fölött, vájjon melyikük joga a királyné megkoronázása.2 A királyné koronázása azonban csak úgy meg volt szabva, mint a királyé, rendesen függelékként követi ezt a kéziratokban, mégis kissé feltűnő tehát, hogy a két ordóban ennek semmi nyoma. Maradna az »Albert« név, melynek előfordulta mégis csak az ordók felhasznált volta mellett szólna. Erre legvalószínűbbnek látszik, hogy B. és M. közös alapja azért vette be a nevet, mert Albert uralkodása alatt készült. Mert ha magyar koronázásnál akart volna az ordó szolgálni, okvetlenül kellett volna a magyar szokáshoz alkalmazkodnia. Különben is nagyon nehéz az ilyen ordó tényleges használatát megállapítani. Teszem a német formulára csak a VII. Henrik koronázása az egyetlen példa, de ez is csak változtatásokkal. Epen az esküben lépnek fel új elemek.3 így Magyarországon is változtatni kellett volna az ordón. Schreuer az imperátor kifejezés miatt elveti a professiót, mint XIII. sz.-i franczia király igéretét, noha Francziaországban bizonyára voltak császári adományok egyházak részére, melyek megőrzése a király tiszte,4 hiszen franczia földön alakult ki az igéret ilyetén szerkesztése is. Magyarországra ilynemű adományokról nem tudok.5 Sőt magyar király vasallusairól sem szólhatott, ez a kifejezés a hazai gyakorlatban teljesen ismeretlen lévén. Ezek alapján hajlandóbb vagyok a bécsi és melki ordót Albert koro-» Legélesebben elismerve az 1439. decretum conclusiójában : . . , Alberto Regi, et Dominae Reginae suae Conthorali, quam principaliter hoc Regnum jure geniturae concernere dignoscitur . . Kovachich : Vestigia 229. * Fejér C. D. XI., 29. sqq. * M. G., LL. II. 390. sqq. Ott Habsburgi Rudolfhoz csatolva. V. ö. Schreuer : Krönungsrecht 6. 1. 4 Holtzmann Franz: Verfassungsgeschichte 126. k. 11. Below-Meinecke, Hbuch. Abt. III. 6 IV. Henrik inkább magyar földből adományoz — német egyháznak : Sopron megyében száz telket a freisingi egyháznak. Panier: A magyar nemzet története. I. 131. 1.
