Századok – 1917

Értekezések - BARTONIEK EMMA: A koronázási eskü fejlődése 1526-ig 5

16 BARTONLEK EMMA. Róbert Károly után hatalmas űr tátong : Nagy Lajos, Mária, Kis Károly, Zsigmond esküjére nem ismerek adatot. Albert koronázásához két ordót is fűznek. Az egyik eredetije latinul írt melki kézirat,1

Sengingi Márton állítólagos egykorú széljegyzetével, mely szerint 1437 decz. 25-én •a magyar püspökök és bárók Albertet királylyá, feleségét királynévá választották, kik azután 1438 jan. i-én a fehérvári társas káptalani egyházban megkoronáztattak, a püspökök, bárók, nemesek és megyék (nyilván követei) jelenlétében. H. Meynert közli a másikat,2

egy általa 1437-tel keltezett német kéziratot, új felnémet szemelvényes fordításban. A két kézirat or dója hozzátartozik egy nagyobb csoportjához a koronázási szertartásoknak, mely csoportnak legrégibb tagja egy arelate-i3 (a mai Arles) szabályzat, utána következik а Г409. müncheni (Mün.),4 majd a jelzett bécsi (B.) és melkiek (M.), melyekből a Bonfininél mint II. Ulászló koronázásának leírása felhasznált ordo 5 vezet át a sort lezáró pontificalebeli szabályzatba (P. R.).6 A szoros rokonság mellett sem származhatott sem B. M.-ből, sem M. B.-ből. M. értelmetlen »ab omnibus •comitibus« eskürészét В. írója sehogysem fordíthatta volna az értelmes és a rokonesküknek megfelelő »den Abten Graven «-nal. Ezen értelmetlenség ^valamely diktált — latin; — szöveg félreértéséből, vagy másolt — latin — szöveg rövidítésének helytelen feloldásából magyarázható legegyszerűbben, a hogy »amodo« rövidítésének félreértéséből szár-1 Közli B. Pez ; Codex diplomatico-historico-epistularis, Pars III. nr. 107. p. 228. sqq. Ritus benedicendi et coronandi Reges Hungáriáé, qui obtinuit, dum Albertus V. Dux Austriae in Regem Hungáriáé coronaretur. Tőle veszi át Martène i. m. col. 562. sq. 1 Das königliche Krönungszeremoniel in Ungarn, Wien 1867. III. 1. Eredetije a es. kir. belügyminisztériumi levéltárban van, ennek másolatát Eckhart Ferencz szívességének köszönöm. 8 Martène, i. m. T. II. col. 634., Marténe szerint körülbelül a XIV. sz. e.-ről való. Ezentúl A-val jelzem. * Waitz i. m. 88. k. 11. Ezentúl Mün.-nel jelzem. 6 Rerum ungaricarum Decas IV. L. X., Basel, 1568., 696. k. 11. Brenner—Zsámboki kiadás. 6 Pontificale Románam Clementis VlII.-i Brüssel, 1735-, I. köt. 198. к. 11. Ezentúl P. R.-rel jelzem, a bécsit B.-vel, a melkit M.-mel. Waitz csak Mün. és P. R. rokonságát állapítja meg. Л4. 1.