Századok – 1917
Értekezések - BARTONIEK EMMA: A koronázási eskü fejlődése 1526-ig 5
14 BARTONLEK EMMA. rik 1309-iki esküjével egyez még a nép java szolgálásának ési gazságos ítélkezésének igérése.1 A záróformula is német és franczia hatást mutat. Megjegyzendő, hogy Guillelmus de Sanguineto nem az eredeti szöveget adja, függő beszédben szól, két helyen bibliai citátumokat alkalmaz s mint a jegyzetben összevetett két szövegdarabból, meg az esküknél nem szokásos fogalomhalmozásokból következtethető, átstilizálta. Specziálisan róbert-károlyi igéret az, hogy megelégszik a törvényes házassággal. Az ismertem összes eskük egyikében sincs az uralkodó magánéletét megszabó ilyes passus. Hogy a pápai határozmányokat és rendeleteket a szentszékhez tartozó földeken nem sérti, nyilván az ő esetleges örökösödési igényeinek megvalósítását akarja kizárni. A szentszék Nápoly—Siciliának egy itáliai, vagy azonkívüli hatalommal való egyesítését még personalis unióban sem tűrhette, a hogy ezt leghatározottabban I. Károly király hűbéres esküje fejezi ki.2 IV. Ottó fentemlített, II. Frigyes 3 és Habsburgi Rudolf 4 privilégiumai mellé sorakozik Róbert Károly ezen igéretpassusa. »A rábízott országot és a királyi jogokat nem kisebbíti, sem el nem idegeníti, hanem inkább gyarapítja és az eddig elidegenítetteket régi jogukba visszaállítja.« Ez II., illetőleg III. Endre esküjére megy vissza. Károly uralkodása lehetetlen lett volna az oligarchia — a királyi jogok főcsonkítója — megtörése nélkül. Döntő esemény rozgonyi győzelme (1312), melytől kezdve általánosan elismert uralkodónak tekinthető, kinek jogai helyre vannak állítva, hatalma biztos alapon nyugszik. Természetes, hogy ez az alap az előző század közepe óta megváltozott. Nem szükséges már, hogy a király megmaradjon az eredetileg váraihoz tartozó földek birtokában, e nélkül is tudja ural-1 VII. Henrik esküje : M. Róbert Károly esküje : G., LL. II., 383. sqq. (Tévesen p0nU lo Dei sibi ex Dei nro-I. Rudolfhoz.) ... yopuio uci síDi ex uei pro ' videntia commendato prodesse ... populoque michi sub- et non obesse et neminem ex iecto prodesse et iustitiam fa- eis sine iusti legitimique iudicii cere . . . examinatione condempnare. 2 Gay: Les registres de Nicolas III. nr. 302. p. 110. sqq. III. Miklós 1278. jún. 24-i átírásában. Gay nem említi ez oklevél más kiadóját. A nápolyi örökösödés részletezését 1. Szilágyi : A magyar nemzet története III. 120 к. 1. » M. G., LL. II. 224—5. 1., 1213 júl. 12. < U. о. 394—8. И.
