Századok – 1917

Értekezések - BARTONIEK EMMA: A koronázási eskü fejlődése 1526-ig 5

8 BARTONLEK EMMA. király birtokot, ezzel embert, a ki hű katonája, jövedelmet, mivel az udvar, illetőleg országa költségeit fedezhetné. A megajándékozott viszont a kezdődő oligarchiát, a királyi hatalom veszélyeztetőjét erősíti, aztán meg elősegíti a kisember elnyomását. Mikor Endre elnyerte az áhított koronát, akadt élesszemű államférfi, ki átlátta, mire vezet az Imre megkezdte gazdálkodás, emberismerő, ki előre sejtette, hogy Endre királyként ok nélkül is fog pazarolni. Endre sokat igért, a mit nem tudott megtartani. Az aranybulla után, melyben szintén felmerül e kérdés, a 17. pontban hallgatag benn van, hogy a jogtalanul bírt birtokot a király visszaveszi, 1225 július 15-én ismét jött az 1220-ival teljesen azonos tartalmú levél Rómából, most már a kalocsai érseken kívül Béla ifjabb királynak is.1

Bélát csak arra kéri Honorius, hogy ő a maga országrészében ne tegye azt, a mit apja. De hogy ő is tett volna esküt, azt a pápa hallgatása kizárja. Honorius akkor is Endre prédálásáról emlékezik meg elsősorban, mikor pár héttel a fennebbi levél után a szaraczénok elleni intézkedéseket sürgeti meg Ugrinnál.2 Utódja, IX. Gergely ismét megengedi Endrének az eladományozott »jogok« visszavételét, a vissza nem vételre tett eskü ellenére is,3

kivéve az egyházi megadományozottakat. Ezzel elárulja az okot is, a miért annyit intette a királyt. Azon immensus donatiók által, melyeket a király ő magassága tesz, az egyházak nem kevéssé károsulnak meg, írja Gergely Endrének 1234-ben.4 IX. Gergely még Endre utolsó uralkodási évében is szeretett volna megismerkedni a koronázáskor tett esküvel annak teljes egészében. Megbízza a kalocsai érseket és még egy pár főpapot, hogy ezt tudják meg s őt erről pontosan értesítsék.8 II. Endre esküjének tehát csak egy czikke, a királyi jogoknak később újra fellépő megőrzése ismeretes. Az eskü maga valószínűleg a koronázási szertartás egy része volt, mert nincs rá ok, a miért a külföldi gyakorlattól való lényeges eltérést feltételezzünk. 1 Fejér: C. D. 47. k. 1. Pressuti : Regesta Honorii III., T. II., p. 350., nr. 5560. г Theiner : Monumenta Hungáriám sacram illustrantia. T. I. nr. 127. p. 60. sq. 8 Theiner i. m. T. I., nr. 188., p. hi. « Fejér: С. D. III/2. 568. Б Theiner i. m. T. I. p. 134., nr. 233. 1235. aug. 31. v. ö. az egész passzusra Czech i. m. 225. 1.