Századok – 1917
Értekezések - HÓMAN BÁLINT: Szent István görög oklevele - 99
118 HÓMAN BÁLINT. A philologiai és diplomatikai vizsgálat eredményei nem igazolják Czebe feltevéseit. Erzi ezt ő is. Be is vallja, hogy »eredményeit az eddigiekben nem látja minden kétségtől menten kihozottnak. Ezért folytatja a nyomozásokat közvetlen csatlakozással az eddigi eredményekhez s az eddigi vizsgálati anyag fölhasználásával«. (72—73.1.) Nevezetes kijelentés, mert maga az elmélet felállítója ismeri el benne, hogy bizonyításában a döntő szerep nem a philologiai és diplomatikai, hanem a mű második részében foglalt tárgyi bizonyítást illeti.1 Már a nyelvi sajátságok vizsgálata során szükségesnek vélte a görög oklevél rendelkező részének állítólagos zavarait, ellentmondásait és érthetetlenségét kiemelni s e zavarok alapján a latin oklevélhez való gyanús viszonyára czélozni (27—32, 49—55, 58—64. lapokon). Minden arra vall, hogy Czebét e körülmények a philologiai vizsgálat alkalmával már erősen befolyásolták, sőt jogosan hihetjük, hogy azokat összes következtetéseinek felépítéséhez 'alapul, kiindulópontul vette. Evvel azonban müvében a philologiai bizonyítás másodrendű factorrá sülyedt a döntő jelentőségű históriai bizonyítás mellett. A tárgyi, históriai érvek fontossága kétszeresen döntővé válik a mi szemünkben, a kik az eddigi philologiai eredményeket épen nem tartjuk elegendőknek az oklevél ellen támasztott gyanú igazolására és azt látjuk, hogy e gyanú — bár Czebe következtetésein vörös fonalként húzódik végig — csak a tárgyi bizonyítékok felhasználásával emelkedett concrét váddá. * Szent István görög alapítólevelének dispositioja három — egymástól élesen elkülönített — részre oszlik és a szent király hármas intézkedéséről értesít. Az első rész (xoioüvxa... cbtáaTrj;) narratív formában mondja el az Istenanya tiszteletére berendezett veszprémi monostor alapítását és benépe-1 Czebének ezek, a nyelvi és diplomatikai sajátságokból vont eredményeit illető kételyei nyilvánulnak meg tiltakozásaiban, amelyekkel elejét óhajtaná venni az egyes sajátságoknak másutt előfordultából kovácsolható érveknek. (37. és 74. 1. jegyzetei,) Bizonyításai azonban ez érvelés helyességét épen nem czáfolhatják meg. Az id. helyen említett jelenség, hogy» az ovTa végű participiumok siciliai oklevelekben is hasonló helyen — a narratióban — fordulnak elő, mit sem változtat azon a megállapításán, hogy »ilyenekkel telve van az egész középkori vulgaris irodalom«. Az pedig, hogy oklevelünk phrasisai »mind kész oklevélphrasisok« volnának, nagyon is merész állítás, a mit bebizonyítani nem tudott.
