Századok – 1917
Értekezések - HÓMAN BÁLINT: Szent István görög oklevele - 99
no HÓMAN BÁLINT. sajátságok legtöbbje a XI—XII. századi délitáliai-siciliai görögségnek is sajátságai közé tartozik. Adósunk marad azonban minden egyes esetben annak bizonyításával, hogy ez a görögség csak siciliai és csak a XII. században használatos lett volna. Sőt saját megállapításaiból ennek épen az ellenkezője tűnik ki. A Czebétől ismertetett nyelvi sajátságok több csoportba sorozhatok. Az elsőbe tartozókról bőséges példákkal igazolja, hogy azok a délitáliai-siciliai XI—XII. századi görögségben nagy számban fellelhetők, de mindegyikről kénytelen elismerni, hogy másutt és rendszerint már korábban — a IX. és X. században is — általánosan használt vulgaris alakok, illetve szerkesztések voltak} A második csoportba sorozható sajátos alakok vagy hozzájuk hasonlók siciliai használatát már csak egy-két siciliai oklevéllel véli igazolhatni, de a keleti görögségben való használatot itt is elismeri.2 A harmadik csoportba tartoznak azok, amelyekhez sem a siciliai-délitáliai, sem a keleti görögségben nem talált analógiát.3 1 így pl. : »Az ο—u hangcsere, ez az újgörög dialektológiában alapvető fontosságú jelenség, jóval a X. század előttről ismert* ; csak ezután említi, hogy a délitaliai-siciliai görögségben is kiterjedten jelentkezik. (32. lap.) Az -iv végű neutrumokban >>a legközönségesebb vulgaris sing. nom., ill. acc.-okat nyertük ;« az -a3-képzésű plurális »már a IX. századhói ismert« ; a ?vav >>a Kr. u. IV. sz. óta közönséges Vulgarismus.« (34. lap.) Az -ο·/-α végű participiumokkái >>telve vannak, mint az egész középkori vulgaris irodalom, a siciliai oklevelek is* (36. 1.) A jut<fyiov-ról : »azt, hogy nyugati viszonyokat tételez-e föl vagy keletieket az ösmerete, nem hiszem eldönthetőnek, sőt vitathatónak tartom.« (38. 1.) A monostor alapításakor használt terminus technicusok is ép úgy ismeretesek keleten, mint Siciliában. (37. 1.) Az iv -(- dat. szerkezetre (puszta dat. vagy εις + acc. helyett) »Hatzi -dakis számos példát sorol fel, a legrégibb időktől kezdve. mindenfelől.« ^48. 1.) A μ-έχρι au3n}xei . . . etc. phrasis szerinte »rokon phrasisok . . . egyes elemeinek önálló fogalmazása«, tehát hozzá siciliai parallelt adni nem tud. (58. 1.) A büntető clausula »részei az egész görögségben rendkívül elterjedtek« (64—66. 1.) Az άκων x«l γ,η βουλήιενος phrasissal alább fogunk részletesen foglalkozni. 1 A βουτζίαρις alapszavát egy XII. századi (1192) siciliai oklevéllel véli igazolni, de egykorú keleti adatot is ismer (35. 1.). A οοοτήκει-t, mit »közönséges vulgaris alak«-nak mond, egy 1118. évi oklevél ατήχω szavával támogatja (36 1.), a δπερ és ώνπερ-t avval, hogy »néhány notarios és tabularios így írt Dél-Itáliában és "Siciliában« (55. lap.) • Ilyenek a latinos -α'ρις sufiixum (βουτζκίρις, τορναρις) és a βεατιαρίτης (35—36 1.), a jupa (40—45 1.), a királyi czímzés (46—47. 1.), az »érseki monostor« (57. 1.) és a χπι έτερο πλείονα (58. 1.)
