Századok – 1917

Tárcza - Holub József: A nádor szerepe a koronázáson 89

•92 TÁRCZA. nem is jutott szerep a nádornak, elég korán találunk annak nyomára, hogy mielőtt az érsek a király fejére tette volna a koronát, a nádor az evangelium oldalán felment az oltár legfelső lépcsőjére s az érsektől átvéve (vagy felvéve) a szent koronát, a nép felé fordult s magyarul háromszor azt kér- " dezte, vájjon akarják-e, hogy N. N. a szent koronával az ország királyává koronáztassák, mire háromszori »Akarjuk« volt a válasz. Ez a szokás nemcsak a magyar koronázásoknál szerepelt, megtaláljuk más nemzeteknél is. A német királyoknak koronázásánál a koronázó főpap kérdezte meg a népet, hogy alá akarja-e vetni magát e fejedelemnek s parancsainak engedelmeskedni, mire a papság s a nép egyhangúan azt felelte : »Legyen, legyen, amen.«1 A franczia koronázási szertartásokban is megmaradt a szabad választásnak ez emléke : az érsek ünnepélyesen bemutatta a jelenlevőknek a királyt és megkérdezte őket, elfogadják-e királyuknak. Az angol Liber Regalis szerint a canterbury-i érsek kérdezte meg a nép akaratát.2 Kétségtelen, hogy kezdetben nálunk is a koronázó főpap intézte a néphez e kérdést. Kis Károly koronázásakor — ez az első adatunk — Turóczi szerint az érsek kérdezte meg háromszor a népet, kezében tartva a koronát, akarják-e Károlyt királyuknak s azután kente föl őt és koronázta meg. »Voce ter levata de more plebem interrogat, Si Carolus piacet in regem« — írja Turóczi, tehát régi szokás volt ez nálunk is. Tubero viszont, mikor a koronázás szertartásait ismerteti, úgy írja ezt le, hogy Fehérvárott a városon kívül fekvő Szűz Mária templomához vonulnak, a hol a király az ajtó fölötti toronyablakba megy föl néhány főúrral s ott a nádor háromszor megkérdi a népet : Akarjátok-e, hogy a pesti országgyűlésen megválasztott király uralkodjék ? Ha pontos Vicenzo Guidotto velenczei követi titkárnak a Kis Lajos koronázásáról fennmaradt leírása, akkor a nádor után régi szokás szerint még az érsek is meg-1 »Deinde dominus metropolitanus affatur populum dicens »Vis tali principi ас rectori te subicere ipsiusque regnum firma fide stabilire atque jussionibus illius obtemperare ?« . . . Tunc ergo a circumstante clero et populo unanimiter dicatur : »Fiat. Fiat. Amen.« a »Metropolitanus sive episcopus regem coronaturus .. . plebem alloquitur ipsorum inquirens voluntatem at consensum de dicti principis consecratione. Quibus, ut moris est, consentientibus atque voce magna et unanimi proclamantibus fiat, fiat et vivat rex . . .«