Századok – 1916

Történeti irodalom - Rosetti; Radu: Actiunea politicei ruseşti in ţările române. Ism. Gagyi Jenő 65 - Rosetti; Radu: Nici intr’un chip cu Rusia. Ism. Gagyi Jenő 65

66 TÖRTÉNETI IRODALOM. I névre hallgatott nálunk, az »Epocá«-ba, vagy Täsläuanu Oktáv, ki ugyanakkor még Galicziában hadakozott, mint tartalékos hadnagy (»Cinci luni pe front«, Bucuresci, 1915.), vagy annyi más tollforgató alakja a szökevény hazaárulók táborának. Mi ezeknek szava a Radu Rosettiéhez képest, kinek a jobbágyság történetéről írt vaskos tanulmányai olvasásához is aligha elég érettek ! Rosetti, a bukuresti külügyminisztérium levéltárnoka, a Román Tud. Akadémia megbízásából Parisban levéltári kutatásokat végezvén, kiadott a franczia külügyminisztérium levéltárából 20 titkos követ jelentést Oroszországnak a Duna-fejedelemségekkel szemben folytatott politikájára vonatkozólag. Az első jelentés 1766-ból való, tehát 8 évvel megelőzi a kucsuk-kajnardzsi békét ; a franczia követ jelenti, hogy Oroszország követeli Bendert és Akermant, s el akarja foglalni Moldvát ; az utolsó a krimi háború idejéből. Minden követjelentés azt mondja, a mit a tények úgyis mutattak már : Oroszország folytonos kísérleteit a Duna-fejedelemségek bekebelezésére. Rosetti első munkája oklevéltár, tudományos bizonyítéka egy politikai kérdésnek, melyet a szerző csak az előszóban érint, de látva az orosz párti izgatás terjedését, a nagyközönségnek egy népszerű röpiratban földolgozásban is kezébe adta az orosz politika jellemrajzát, a milyennek azt a írancziák elfogulatlan korukban ismerték, s kibővíti történelmi párhuzammal, hogy milyen sorsa volt és van az oláhságnak a magyar állam kereteiben és milyen az oroszszá lett Besszarábiában. Rosetti műveit megelőzte egy mindjárt a háború elején megjelent hasonló irányú kötet : Ion Frunza : Ce are sä face Románia in râshoiu ? Következtetései ugyanazok, de az a keserű, igazságtalan hang, melylyel a magyarságról beszél, elárulja az objectiv romániai Rosettivel szemben az erdélyi emigránst. Az álnév alatt Bianu János rejtőzik, a bukuresti Akadémia főtitkára, s beavatottak szerint a könyv tulajdonképen Sturdza Demeternek, a volt miniszterelnöknek politikai végrendelete. Ennek a Károly királylyal egy időben elhunyt agg államférfiúnak keze döntőleg nyúlt be egy negyedszázaddal ezelőtt Románia sorsába. Ö akadályozta meg, hogy a jelenlegi király elvegye Vacarescu Helént, a ruszofil bojárlányt, Carmen Sylva legkedvesebb udvarhölgyét. A terv annyira komoly volt, hogy a királyné évekre önkéntes száműzetésbe ment, úgy megneheztelt a házasságot megakadályozó Sturdzára. Az államférfi azonban elérte czélját : a dynastia vérségileg idegen maradt, s rokonság révén nem sodródhatott pártviszályokba. Ha az utolsó Obrenovicsnak