Századok – 1916

Történeti irodalom - Koszó János: Fessler Ignácz Aurél élete és szépirodalmi működése. Ism. Madzsar Imre 62

64 TÖRTÉNETI IRODALOM. I képzeljük. Egyik volna, a mire már czéloztunk, Fessier életének tüzetes, az összes ismert vagy felkutatható adatok, a korviszonyok stb. alapján való documentált leírása, a mit a levelezés kiadása egészíthetne ki. Erre természetesen a jelen munkában már a terjedelem miatt sem lehetett gondolni. De még szükségesebbnek kell mondanunk, legalább a mi közelebbi szempontunkból, Fessier legnagyobb és kétségkívül legértékesebb munkája, a Geschichte der Ungern beható történeti méltatását. Szerzőnk, mint említettük, nem a történelem, hanem az irodalomtörténet talaján jutott el a Fesslerrel való foglalkozáshoz. Tanulmányai során azonban látnia kellett, hogy Fessier egyéniségében jelentékeny részt követel magának a történelem. Első kritikusai találóan állapítják meg róla, hogy inkább komoly történelmi munkákhoz, mint költői alkotáshoz volna tehetsége. S ha Fessier világnézetének folytonos forrongásai következtében meg is maradt azon a határterületen, mely a positiv történettudományt a költészettel és philosophiával összeköti s oly műveket alkotott, melyekben különböző vegyi arányokban egyesül a történeti és a regényes elem : főműve mégis az a legtörténetibb alkotása, melyet öregkorának kiforrott, nyugodtabb lelkiállapotában írt. Ily módon Fessier, mindazokkal együtt, a kik öregkorukban lettek történetírókká, ismét bizonyságát szolgáltatja annak, hogy az igazi történeti érzék és megértés rendszerint legkésőbben érő, legbecsesebb gyümölcse a szellemi fejlődésnek. S ha másfelől figyelembe vesszük, hogy a történetírás fejlődésére, főleg a Fessier korában fellépő történet bölcseleti rendszerekre és eszmékre a legújabb kutatások igen beható világosságot derítettek, azt mondhatjuk, hogy szerzőnk számára, ki Fessier gondolatvilágát behatóan ismeri, nem lehet nehéz feladat megoldani ezt a kérdést is, azaz tüzetesen megállapítani, hogy minő hely illeti meg Fessier történeti művét e fejlődésben. Ezt annál szükségesebbnek kell mondanunk, mivel Buday Károlynak a Békefi-emlékkönyvben megjelent rövid dolgozata e tekintetben igen kevés kielégítőt nyújt. Néhány kisebb megjegyzéssel zárom e sorokat. A dolgozathoz csatolt bibliographiát teljesebbé tette volna a Fessier hatásáról szóló újabb dolgozatoknak, mint Viszota, Z'inszky czikkeinek felvétele, melyekről Koszó csak jegyzetben szól, valamint szintén csak jegyzetben van megemlítve a Mathias Corvinus magyar fordítása. Semmit sem mond szerzőnk az 1810-ben megjelent spanyol történetről; igaz, hogy ez, mint nem szépirodalmi mű, szorosan nem tartozik tárgyához. Kneidinger György, ha nem tévedek, Fessier anyjának fivére volt, nem csupán »egyik rokona«, mint a 4. lapon olvassuk. Fesslernek nagybátyjához