Századok – 1916

Értekezések - KOVÁCS LAJOS JÁNOS: Brutus magyar történetének forrásai - 42

KOVÁCS L. J. — BRUTUS MAGYAR TÖRTÉNETÉNEK FORRÁSAI. 55 a kérdést a királyi tanácsban, hogy háborút indítsanak-e a török ellen ? Egyesek a háború megindítása mellett érveltek,1

mások ellene.2

Márki szerint Telegdinek Istvánffynál található beszéde bent foglaltatik abban, a mit Brutus szerint az előtanácskozásban a háború ellenzői mondtak.3 Ebben azonban téved Márki. Telegdi beszédében első sorban veszedelmesnek tartja a nemeseket gyűlölő parasztok felfegyverzését ; helyesebbnek véli, hogy vagy hallgassák el a pápai bullát, vagy pedig nem azoknak, kik fegyvert fognak a török ellen, Ígérjenek bűnbocsánatot, hanem a kik pénzáldozatot hoznak. Azután meg a törökkel kötött három éves fegyverszünet sem telt még le.4

Brutusnál az egész beszéd arról szól, hogy Magyarország készületlen, külföldi segélyre a fejedelmek viszálykodásai miatt nem számíthat, s a fegyverszünet nem telt le, pedig hogy megszegőjét az Isten megbünteti, mutatja I. Ulászló esete. Ε beszédek magvát Brutus Jovius-nál találta.5 A két beszéd közt is elmélkedések vannak.® A parasztok panaszait magában foglaló beszéd,7

Bakócz8 és Dózsa beszéde 8

után, melyek mind koholtak, a nemesség aggodalmai és a közhangulat ismertetése1

0

után, rátér Brutus Szapolyai János jellemzésére,11

kinek vitézsége a mintegy homályba burkolt és bizonytalanságban élő magyarok előtt égből jövő fényként tündöklött. Az emberek visszaemlékeztek atyjának, Szapolyai Istvánnak érdemeire. Szapolyai János nagyravágyó anyjától ösztönözve vetette szemét a magyar koronára. Ez utóbbi adatot megemlíti Herberstein Zsigmond is önéletrajzában.12 Herberstein. I. 103. I. . . . Graf Hanns ward durch sein mueter, die ain gebornne Hertzogin von Teschen gewest, ain Sinreiche Fraw, dahin gewisen, nach der Hungerischen Cron zutrachten. Brutus. 327. I. Dicitur quidem mater magni animi femina . . . suscepta spe de filii regno, pro puero quotidie ad aram vota suscipere solita . . . Matris vota filius adolescens . . . numquam destitit fovere . . . 1 Β. I. 254—265. 2 Β. I. 269—277. 3 Márki i. m. 41—42. és e művének 1913-iki kiadásában 71. 4 Istvánffy (Köln, 1622.): 63—65. 6 Jovius (Florentiae, 1550.): I. 177. 6 Β. I. 266—268. 7 Β. I. 280—283. 8 Β. I. 286—295. 9 Β. I. 313—316. 10

Β. I. 317—326. 11

Β. I. 326—330. 12 Fontes Rerum Austriacarum. Scriptores I. 103.