Századok – 1916
Értekezések - KOVÁCS LAJOS JÁNOS: Brutus magyar történetének forrásai - 42
KOVÁCS L. J. — BRUTUS MAGYAR TÖRTÉNETÉNEK FORRÁSAI. 47 A fiörökös születése azonban az anya életébe került. Ε veszteség mély bánatba, s a szokottnál is nagyobb tétlenségbe merítette a királyt.1 Közmegegyezéssel az esztergomi érseket küldik hozzá, kinek sikerül őt megvigasztalni azzal a hírrel, hogy a magyarok készek Lajost még atyja életében megkoronázni. Ε beszédet is Dubravius alapján2 írta Brutus, de kibővítve forrása adatait. — A magyarok egy része ellenezte Lajos megkoronázását. Csak azért engedtek végre jogukból, hogy ne maradjanak mögötte a cseheknek. A különböző pártok felfogásának ez az ismertetése3 nem vezethető vissza írott forrásra, ezt Brutus maga írhatta. Alig hogy kitette a lábát Ulászló Csehországból, újra zavaros idő köszöntött be.4 Az ezt ismertető levelet 5 az író megint Dubravius alapján készítette, a kinek rövid, tartalmas előadását azonban igen elnyújtotta. — Ulászló nem tartotta tanácsosnak a Magyarországból való távozást, ezért két követet küldött Csehországba rendet csinálni : János váradi püspököt és Szaniszló olmüczi püspököt.6 A váradi püspöknek a prágai gyűlésen tartott beszédének Dubravius csak tartalmát közli, Brutus azonban ebből ismét beszédet reconstruál.7 ·— A picardok tanaira vonatkozólag 8 saját értesüléseit adja Brutus, melyeket Prágában időztekor szerzett ;9 ezek azonban csak megerősítették azt, a mit erről Aeneas Sylviusnál olvasott.1 0 Brutus itt Dubraviusra. czélozva, kifogásolja a történetírók eljárását, kik nem jegyzik fel, hogy e gyűlésen mit határoztak még, csak azt említik, hogy 1 Β. I. 70—74. = Dubr. 301. — Katona ezt, valamint az esztergomi érsek vigasztaló beszédét Brutus koholmányának tartja. (»Plus hic amplificationis rhetoricae, quam narrationis et veritatis historicae videmus.«Hist. Crit. 18 : 473.) Nem állhat meg az az állítás — mondja tovább Katona, — hogy Ulászló elvesztvén feleségében uralkodásának főtámaszát, nem törődött többé az országgal, mert felesége nélkül még tíz évnél tovább »cum laude« vezette az ügyeket. — Ezzel szemben láttuk, hogy Brutus mindezeket Dubravius-ból merítette. 2 Β. I. 74—75. = Dubr. 301. 3 Β. I. 76—79. 4 Β. I. 79—82. = Dubr. 301. 5 Β. I. 83—93. = Dubr. 301—302. 6 Β. I. 93—98. = Dubr. 302. ' Β. I. 98—108. = Dubr. 302. 8 Β. I. 108—in. 9 »Equidem cum in regia urbe peritos horum temporum homines percunctatus essem de iis, quae tum essent gesta . . . audiebam sectam etiamnum eandem vigere . . .« Β. I. 110. 10 Aeneas Sylvius: História Boiemica. (Dubr. 1575-iki kiadásában 37 1.)
