Századok – 1916

Történeti irodalom - Pálóczi Edgar: Báró Tóth Ferencz a Dardanellák megerősítője. Ism. Lukinich Imre 645

646 TÖRTÉNETI IRODALOM. 63I lépett. Katonai pályáján elég gyorsan haladt ; 1733-ban már kapitány, majd alezredes,. vezénylő .ezredes, a negyvenes évek háborúiban tábornok, utóbb pedig részben katonai, részben időközi diplomatiai megbízatásainak jutalmazásaként franczia báróvá lett. Felesége franczia leány volt ; ettől született fia Ferencz és leánya, ki gr. Vergennes franczia diplomatához ment nőül. Midőn gr. Vergennes 1755-ben konstantinápolyi követté lett, Tóth András is vele ment a török fővárosba ; ettől fogva életben lévő rodostói bujdosó honfitársaival ismét szorosabb összeköttetésben élt. Rodostóban érte utói a halál is 1757 július 9-ikén, 59 éves korában. Az emigránsok fiainak, kik idegen névvel, ismeretlenül állottak a franczia családok versengései közt, csak egy pálya állott nyitva, a katonai ; ezért neveltette br. Tóth András is egyetlen fiát katonának. Ferencz (szül. r733 aug. 17.) a Bercsényi-ezredben kezdte meg pályafutását. 1754-ben már kapitány volt, ugyanekkor meg is nősült, nőül vévén Rambaud Máriát, egy előkelő lyoni család tagját. 1754-ben atyjával együtt Konstantinápolyba ment, hol sógora mellett titkárként működött. Titkári minőségében közelebbi érintkezésbe jutott a portával, hol török nyelvismerete révén neve ismertté vált. Ennek tulajdonítható, hogy 1757-ben a porta egy nagyobbszabású csatornázási vállalat alkalmával szakértőül kérte fel. 1763-ban Francziaországba tért vissza s emlékirattal fordult az akkor mindenható Choiseul hghez, melyben a Fekete-tengernek a franczia kereskedelem számára való megnyitásának módozatait fejtette ki. Az udvar azonban az emlékiratot egyelőre tárgytalannak tekintette, Tóth munkaerejét is csak három év múlva vette igénybe, midőn politikai megbízatással küldte az akkor porosz fennhatóság alatt lévő Neuchatelbe az ottani közhangulat és a politikai viszonyok megfigyelésére. Megbízatásának megfelelvén, az udvar az időközben áttanulmányozott kereskedelmi emlékirat hatása alatt is, Tóthra bízta a franczia államérdekeknek a krimi tatár kánnál való képviseletét. (1767 júl. 6.) Feladata mindenekelőtt az volt, hogy a tatárságban bizalmatlanságot keltsen II. Katalin politikája ellen, melynek vég;ső czélja a tatárság megsemmisítése, s adandó alkalommal a franczia kormány is számíthasson a tatárság közreműködésére. »Francziaországnak — úgymond az utasítás — saját érdeke, hogy egy ily nyugtalan, nagyravágyó, valamint szomszédainak nyugalmát és békéjét háborgató állam (mint Oroszország), mely annyira ragaszkodik zsarnoki kívánságaihoz, meg ne nagyobbodjék s így ne kerüljön olyan helyzetbe, hogy Európa nagy részének törvényeket diktáljon mindazon ügyekben, melyekbe jog és ok