Századok – 1916

Történeti irodalom - Takáts Sándor l. Basák alatt.

644 TÖRTÉNETI IRODALOM. 63I rek száma csekély volt. Noha az udvar — Ungnád Dávidnak egy 1587-iki érveléséből olvassuk ki — sohasem hitte ezt el szíve szerint a basáknak, mi elfogadjuk érvelésüket műveltségtörténeti adatúl s elhiszszük, hogy e korban a latinul tudó képzett emberekben nem volt hazánkban oly bőség, hogy a basák udvarába is juthatott volna. Magának a latin nyelv tanulásának állapota győz meg erről leginkább, melyre Molnár Albert tanúsága áll előttünk. Ő rámutat a latin nyelv cultusának hiányos voltára 1604-ben Norinbergában kiadott Dictionariumának ajánló soraiban. Előszavában pedig, a hol a latin szótárirodalom előbbi koráról beszámol, megállapítja, hogy az ő gyermekkorában — tehát 1580—90 között — egyáltalán nem volt tanulásra alkalmas latin segédkönyv magyar tanuló számára.1 Szikszai Fabriczius Balázs, Heyden Sebald, Calepinus és Murmelius munkáiról adott beszámoló megjegyzései teljesen megnyugtatnak abban, hogy a basáknak a nyelvkérdésben kifejtett okai megfelelnek a valóságnak. Ha olvassuk a leveleket, nyomban feltűnik, hogy Budán sokkal mesteribben kezelték a magyar nyelvet, mint Bécsben ; a basák leveleihez mérve Ernő főherczeg, vagy a haditanács tagjainak levelei szegényesek, ingadozók úgy a gondolatok erejében, mint a kifejezések magyarosságában ; viszont a basák levelei is az udvarukban levő deákok szerint változik, a miről részletesebb kutatás, a nyelvkincs szorosabb egybevetése azonnal meggyőz bennünket. A gyűjtemény kiadási módját illetőleg a legegyszerűbb elv vezette a szerkesztőket : megmenteni az eredetiből mindent, a mit csak lehetséges, de úgy, hogy e mentés a szövegnek semminemű önkényes változtatásával ne járjon. Nem állítottak fel semmiféle engedményt az átírásnál, hacsak azt nem, hogy a tulajdonneveket és városneveket nagy betűvel írták. Ez a legnehezebb, legverejtékesebb, de legigazabb munka, méltó minden kiadó erőpróbájára. A kiolvasások helyessége csak igen ritkán téved meg, — az általunk átvizsgált 34 drb. alapján beszélünk — az átírás pontosságához s a nyomda ellenőrzéséhez azonban, tekintve, hogy e kötet a nyelvi követelményeket is be akarja tartani, sok szó fér és a nyelvész e kiadás mellett sem mellőzheti, főleg helyesírási kérdésekben az eredeti levél megtekintését. Minden hibát nem szándékunk fölsorolni, csak állításunk igazolását kívánjuk szolgálni néhánynak idejegyzésével. A kiadásban ez áll : Mustaffa, az eredetiben így van : Muztaffa 42. 1. ; kiadásban : khwldeöttwnk, eredetiben : kwldeöttwnk 42. ; kiadásban : semmivel, ered. semmiuel 42. ; kiad. kywannya, ered. 1 V. ö. Melich János: A magyar szótárirodalom 121. s, köv. 11.