Századok – 1916

Értekezések - KOVÁCS LAJOS JÁNOS: Brutus magyar történetének forrásai - 42

44 KOVÁCS LAJOS JÁNOS. Az I. kötet forrásai. I. könyv. Brutus müvét Mátyás halálától kezdte írni, de az első három év eseményeit tartalmazó rész elveszett. Ε veszteséget nincs okunk valami nagyon sajnálni, mert e helyen Brutus csak Bonfinit használhatta ép úgy mint műve meglévő részének első 16 oldalán. Maga Brutus csak egy ízben említi Bonfinit.1 Hogy itt Bonfinit oldalakon keresztül használta, csak a szövegek összehasonlításából tűnik ki. Bonfini.2 728. I. Inter Palatini oppida, Corvini ducis castellum erat, quod Sombor apellabant, in excelso admodum colle situm, non tarn arte, quam natura ipsa munitum . . . primum cum praefecto ejus . . . agit, magnaque eum pecunia et ingentibus pro missis onerat : si sibi castellum, quacunque ratione possit, tradat. 747. I. Deinde inter Nobilitatem ... et Patres, Proceresque saeva ac inprimis memorabilis seditio excitata est, cum de tributis pendendis ageretur. Rex ut saepe fecerat, singulos nummos aureos, per singulas domos annui tributi nomine repetebat. Nobilitas autem ad veterem tributorum consuetudinem revocabat . . . nimirum ut a quinque domibus aureus nummus exigeretur . . . Brutus. 4. I. ... Stephanus Palatínus . . . circumsessum castellum So . . . positum in Corvini ditione, quod in editissimo colle situm (et inprimis) natura munitum, ditionis suae oppidis parum erat opportunum, ut . . . praefecto praesidii donis in sententiam traducto, ut successori discessurus, oppidum . . . traderet, in potestatem redegit. 13. I. In eodem conventu seditio inter nobilitatem et patres orta . . . Rex novo edicto, et ad eum diem Ungaris inaudito, ostiarii tributi nomine, in singulas domos singulos aureos nummos Ungaricos imperabat, cum ad vetus institutum regum nobilitas rem revocaret, qui quam facillima solutione in quinque domos singulos imperare consue vissent. A mit Brutus Bonfiniből átvesz, összevonva veszi át. Minthogy czélja Bonfini művének folytatása volt, ez a rész mintegy bevezetésül szolgált. Bonfini utolsó másfél decasát, a mit Brutus e helyen használt, 1568-ban adta ki Zsámboki.2 Brutusnak tehát volt alkalma a munkához hozzájutni. A következő négy oldalon (17—20) Brutus arról elmélkedik, hogy Újlaki Lőrincz és Szapolyai István megfenyítéséért a dicséret nem Ulászlót illeti meg, hanem azokat a még Mátyás 1 Β. I. 4. 2 Zsámboki kiadása, Bázel, 1568. 3 Ez a kiadás ezután még többször napvilágot látott Zsámboki Appendixével együtt. Bonfini művének teljes és legjobb kiadása Bél Endre Károlytól való, megjelent 1771-ben.